A nap képe: a Volkswagen Phaeton második generációja
Húsz évvel a Phaeton megjelenése után a Volkswagen megmutatta a luxuslimuzin elkészült, ám sorozatgyártásba sohasem küldött második nemzedékét.
A Volkswagen a Phaetonnel tette meg az első lépéseket a luxusautó szegmens felé. Bár a népautó-márkától ezt sokan elrugaszkodott dolognak tartották, a Phaeton jól beilleszkedett a prémiumautók közé és megágyazott olyan későbbi slágermodelleknek, mint a Touareg és az Arteon. 2016-ban búcsúzott, amikor a Volkswagen igazgatótanácsa úgy döntött, átstrukturálja a termékkínálatot és a fókuszt az elektromobilitás irányába tolja el. Ám ekkor már az utód is készen volt.
A Phaeton a Volkswagen igazgatótanácsának korábbi elnöke, Ferdinand Piëch fejéből pattant ki a 90-es évek végén. Új piaci szegmensbe szerette volna bekormányozni vele a Volkswagent, új szintre kívánta vele emelni a teljes márkát. S ez sikerült is. A Phaeton 5,06 méter hosszú, 1,9 méter széles és 1,45 méter magas volt, külseje azonban rendkívül diszkrét volt. Az egyetlen rendhagyó dizájnmegoldást a szögletes búra alá bújtatott kör alakú hátsó világítóegységek jelentették.
A letisztult karosszéria pazarul berendezett, elegáns utasteret rejtett, valódi bőr, fa és króm felületekkel. A Phaeton egyedi jellemzői voltak a fa panelekkel alaphelyzetben elfedett szellőzőnyílások, amelyek szükség szerint, elektronikusan nyíltak, hogy szabad utat engedjenek a levegőnek.
A Phaeton igazán a hosszú utazások alkalmával csillogtathatta meg erényeit. Adaptív csillapítású, pneumatikus felfüggesztésével háborítatlanul siklott az úton, utasai pedig főúri kényelemben érezhették magukat. A négyüléses modell szellőztethető és masszázsfunkcióval szerelt üléseket vonultatott fel és egy 120 mm-rel hosszabb sofőrős változat is kapható volt az autóból.
A motorpaletta is alátámasztotta a modell exkluzivitását. A belépő motor a 241 lóerős 3,2 V6-os erőforrás volt, de választható volt a 6 literes W12-es is, 420 lóerővel. A legszokatlanabb erőforrás az 5 liter lökettérfogatú, két variálható geometriájú turbófeltöltővel szerelt V10 TDI volt, amelynek 313 lóerejéhez 750 Nm-es nyomaték társult. Akárcsak a W12-es modellnél, itt is 4MOTION összkerékhajtás juttatta az erőt az útra.
A gyártás 15 éve alatt a motorpaletta folyamatosan bővült és korszerűsödött. 2003-ban például színre lépett a 4,2 V8, majd a 3.0 V6 TDI erőforrás (245 LE), amely hamar a legnépszerűbb motorvariáns lett. A V10 TDI-t 2006-ban kivezették a kínálatból, a W12-es aggregát 2011-ben búcsúzott. A 3,2 V6-os szívómotort pedig egy 3,6 literes, illetve egy 3 literes váltotta.
Most pedig szemügyre vehetjük a Phaeton D2-t, a sorozatgyártás közeli prototípust, amely a gyártó moduláris hosszirányú matrix platformjára épült. Nagyon szép autó, még mai szemmel is.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
