Alfa Romeo 159 Sportwagon 2,4 JTDm: Olaszból ötös!

Nem csökken, inkább fokozódik kellemes közérzetünk, amikor beindítjuk a motort és nekiindulunk az autóval. Az Alfa 159 Sportwagon akusztikai komfortja jelentősen felülmúlja a 156-ét, hiszen a merev karosszéria egyáltalán nem nyikorog és vastagabb az oldalablakok üvege is (5 mm), de a kategóriában is ez az egyik legcsendesebb autó. A 2,4 literes, 200 lóerős közös nyomócsöves dízelmotor is csendben teszi a dolgát (hidegen sincs nyers hangja), csak kihúzatva bújik elő az öthengeres aggregát jellegzetes, lelkesítő morgása. Az erőforrás hangszíne és ereje is illik az Alfához, minden helyzetben kellő erőtartalékkal bír és ha esetleg piroslámpás

gyorsulásra kerülne sor, a legtöbb ellenfelet meg tudja lepni. A turbó 4000-es fordulatszámig tölt, utána fokozatosan csökken a motorerő. A 2000-4000-es tartományban viszont igen vehemens gyorsításra képes az Alfa és örömmel nyugtáztam, hogy tapadási problémák sem jelentkeztek. Ez a széles futófelületű, kiváló minőségű abroncsok és a kifinomult futómű érdeme – utóbbi talán az Alfa eddigi legjobb szerkezete. Az elöl kettős keresztlengőkaros, hátul többlengőkaros megoldás nagysebességű kanyarodáskor is biztos útfogást ad és jól kirugózza az úthibákat. A rugózás feszesebb az átlagosnál, de ilyen motorteljesítmény mellett ez alapkövetelmény.

Nemcsak a bolondbiztos futómű és a sziklaszilárd kasztni adnak menet közben nagy biztonságérzetet, hanem a 17 colos könnyűfém kerekek mögött megbújó hatásos négytárcsás fékrendszer is. A kormányzás direkt és pontos, és a hatfokozatú váltó is korrekt szerkezet, jóllehet, a hideget nem szereti. A kiosztása hosszú, ami érthető, hiszen az Alfa zokszó nélkül tartja autópályán a 180-200 km/órás sebességet is. Megjegyezném, 11 milliós 159-es tesztautónkat minden földi jóval felszerelték, éppen ezért csodálkoztam, hogy miért maradt ki a csomagból a Xenon fényszóró. Egyszerűen blamázs, hogy egy ilyen kaliberű gépben kifejezetten gyenge fényerejű és rövid fénycsóvát terítő halogén lámpák világítottak. (A Bi-Xenon fényszóró kötelező extra 224 640 forintért!)

A kombi modellek 350 ezer forinttal drágábbak a négyajtós változatoknál, a belépő 6 640 000 forint. Persze óriásiak a különbségek, ha valaki olyan felszereltségű autót szeretne, mint a tesztelt példány, készüljön fel a 10-11 milliós árcédulára. A dízeleknél maradva, a legolcsóbb a 120 lóerős 1,9 JTDm Impression 7 445 000 forintért. 16 szelepes 150 lovas erőforrással minimum 8 190 000 forintot kell leszurkolni, hatfokozatú automataváltóval és gazdag Distinctive felszereltséggel az összeg 9 190 000 forintra kúszik fel. Plusz egy hengerért és 50 lóerőért az Alfánál húzós, 1,655 millió forintot kérnek, ami nem biztos, hogy mindenkinek megéri. A 150 lovas dízel 320 newtonmétert tud, álló helyzetből 100 km/órára pedig 9,6 másodperc alatt gyorsítja a bódét. A végsebesség ezzel a motorral 208 km/óra. Igaz, csak négyhengeres. A 2,4 csúcsdízel csak a legbővebb Distinctive felszereltséggel

párosítható, “beszállókártya” 10 345 000 forintért váltható. A hatfokozatú Q-Tronic szerkezet további félmillióval gyarapítja az összeget. Összehasonlításul: a 197 lóerős BMW 325d Touring 11 129 000 forintba, a 180 lóerős, részecskeszűrővel felszerelt Audi A4 Avant 2,7 V6 TDI 11 043 000 forintba kerül.

Az Alfa Romeo 159 Sportwagon vérbeli olasz, sportos kombi, ami elsősorban stílusával hódíthat. Egyéniség a középkategóriában. Karosszériája masszív és biztonságos, de élénk mozgatásához ajánlottak a nagyobb motorok, és inkább a turbódízelek. Az árakat a német konkurensekhez igazították, de a 159-es cserébe valódi prémium szolgáltatást nyújt. Kívül-belül vonzó, minősége elsőrangú, s ahogy kell, élvezetesen vezethető.