Audi Q7 3,0 TDI: Hat, hét, nyolc

Hogy repül az idő: a német presztízsgyárak közötti SUV-háború lassan tíz éve folyik, mikor is a Mercedes-Benz előrukkolt az ML-osztállyal. A konkurens bajor duó, az Audi és a BMW közül az utóbbi kapcsolt gyorsabban, az X5 szűk két évvel később,

Pikes Peak quattro

1999-ben érkezett a tengerentúli piacra, mert ugye mondani sem kell, hogy az egész csata az amerikaiak meghódítására irányult. Az Audi azonban nem válaszolt a kihívásra, olyannyira nem, hogy most, amikor a két fő ellenfél már a második generációnál tart (a Mercedes ML már kapható, a BMW X5 hamarosan érkezik), a nehezen megszületett Q7 még voltaképpen gyerekcipőben jár. A négykarikások 2003-ban, Detroitban kezdték bontogatni a szárnyaikat, ekkor mutatták be a Pikes Peak quattro Concept nevű tanulmányt, amelyből mostanra a szériaváltozat lett. A piac időközben látványosan kibővült, német színekben a VW Touareg és a Porsche Cayenne szállt ringbe, a svédek a Volvo XC90-est és a Chevrolet-alapú Saab 9-7X-et dobták be a mélyvízbe – egyedül az olaszok és a franciák nem kacsingatnak még eme szegmens felé.

Különféle legendák keringenek, hogy az Audi miért várt ilyen sokat, de nem érdemes ezzel érdemben foglalkozni, ám annyi logikusan következeik, hogy a tervezőknek elegendő idő állt rendelkezésükre egy nagyszerű autót alkotni. Kezdjük a formánál, amellyel ha a feltűnés volt az elsődleges cél, akkor sikerült a kívánt hatást elérni. A dolog pikantériája, hogy számszerűen bármennyire is drabális a Q7, a valóságban inkább harmonikus, mintsem otromba jelenség.

A hatalmas “single frame” hűtőmaszk teljes pompájában ragyog, óriásiak az elefántfülnyi tükrök, ellenben a vékony fényszórók kissé sunyi ábrázatot kölcsönöznek a frontrésznek, és a macsó karakterhez kellenek a feláras 20 colos könnyűfém felnik is. A világítás természetesen a mai csúcstechnikát képviseli, tehát a bi-xenon mellett a kanyart is követi a fénycsóva, és nagyon szimpatikus ötlet, hogy finom biccentésre sávváltásnál hármat villant az index. A három méteres tengelytávolság miatt a tekintélyes túlnyúlásokkal öt méter fölé kúszik az Audi SUV hosszúsága, amit mindenképpen szokni kell: a tesztautó bal oldalát többen is meghúzták az elméretezett forduló miatt – hiába, hosszabb az A8-asnál. Ápolásnál feltétlen kézi mosó ajánlott, mert egyrészt illik kímélni a szép fényezést, másrészt a két méteres szélességgel, illetve a majd 175 centis magassággal valószínűleg nehéz karcolások nélkül megúszni a gépi kezelést.

Az utasteret érdemes három részre tagolni, ugyanis a Q7 három üléssorában összesen heten kelhetnek útra. Az első sor – kis túlzással – maga a földi paradicsom, és itt az sem számít, hogy voltaképpen az A6-os enyhén génkezelt műszerfala adja az alapokat. Minden irányban bőséges a férőhely, a motorosan állítható ülések tökéletes kényelmet biztosítanak, első osztályú a kivitelezés, prémium minőségűek az anyagok, de ezeket a részleteket – valljuk be őszintén – elvárja az ember egy Auditól. Szépek a műszerpark formai játékai, a két csepp alakú keret, jó fogású a kormány, de gombokból azért van néhány tucat, ami kissé rontja az áttekinthetőséget. A középkonzol igazi labirintus, a váltókar alatt ugyanis az MMI vezérlőfelülete található. Olyasmi ez, mint a BMW elhíresült “ájdrájv” tekerentyűje, bár a tapasztalatok alapján az Audi rendszere egyszerűbben használható – rossz nyelvek azt beszélik, miután a müncheniek 7-es limuzinja megbukott, a teljes iDrive fejlesztőgárda az Audinál landolt.

Maradva a tényeknél, a leglényegesebb különbség, hogy amíg a BMW szinte minden vezérlést a központi forgókapcsolóra bíz, addig a négykarikások menüje inkább egy mobiltelefont másol,

ahol a kijelző sarkaiban lévő parancsok külön gombokkal aktiválhatók. Hogy ez lenne a jövő útja? Előfordulhat, mindenesetre manapság még sem a BMW-ben, sem az Audiban nem eufórikus élmény mondjuk basszust állítani úgy, hogy közben 70-nel manőverezünk a városban. De egye fene, barátkozzunk az MMI-vel – amelynek van nyolc célirányos gombja is, amelyekkel azonnal be lehet lépni például a navigációba, a telefonba vagy az autó menüjébe -, azt azonban akkor sem értem, miért kellett száműzni a kesztyűtartóról a fogantyút? Szégyellem, de percekig halványlila gőzöm sem volt, miként bírható méltóságteljes leereszkedésre a fedél, aztán egyszer csak feltűnt egy fura gomb a színes kijelző mellett a műszerfal szélén – félénken megnyomtam, és talált, süllyedt.