Az autóiparban a frissítés kötelező, még olyan modellek esetében is, melyeknek lényegében semmi szükségük erre. A Toyotánál a Corolla Verso sem kerülhette el sorsát.
Jó sok évvel ezelőtt, amikor elkezdtem úgy csinálni, mintha nagyon értenék az autókhoz, tanult kollégáim hamarjában megleptek egy egyterűvel, szinte máig itt cseng a fülemben: nesze, vigyed, ez lesz a tiéd egy hétre. Azelőtt csak kívülről láttam buszlimuzint, ahogyan egyesek nevezik a műfajt, nyelni azért tudtam, de furcsa volt először beleülni egy olyan nagy batárba, kicsit idegenkedtem tőle, na. Azóta pörögtek szorgalmasan az évek, családom ugyan nem lett, viszont szép lassan megszerettem az egyterűeket; persze ehhez kellett az is, hogy a gyártók ráfeküdjenek a specializáltabb igények kiszolgálására és elkezdjék ontani magukból a kompaktabb modelleket.
Ezek kisebbek, sportosabbak, viszont családi autónak olykor ugyanannyira alkalmasak, mint nagyobb társaik, sőt: könnyebb velük beállni a garázsba. Egy ideje már a Toyotának is van kompakt egyterűje, a Corolla Verso ráadásul hagyományosan a kategória egyik legjobb, legnépszerűbb képviselője, az előző frissítés óta pedig pláne: akkor váltották le a kétliteres dízelt a 2,2 literes, 136 és 177 lóerős D-4D-re, mely saját mezőnyében vitathatatlanul az élre kívánkozik.
Az újabb frissítésnél nem is piszkálták a motorokat, még jó, hülyeség lett volna hozzájuk nyúlni, hiszen az erősebbik dízelért különösen lehet rajongani. Ami változott, az a külső (és a belső), de nem kell nagy dolgokra gondolni, nagyapámnak például biztosan nagyítót kellett volna adnom a kezébe, hogy megtalálja a módosításokat. Lássuk csak: az orr-részt például a Toyota “Vibráló Tisztaság” formatervezési nyelvezetének megfelelően rajzolták meg, akármit is jelentsen ez. Az biztos, hogy egy új, függőleges sáv köti össze a felső hűtőrácsot a lökhárítóval, optikai funkciója az elem motorháztetővel való összekapcsolása.
Az új frontrész tíz milliméterrel megnöveli az autó teljes hosszát (most 4360 mm) és az első túlnyúlást (880 mm), de a hálószerű hűtőráccsal és az irányjelző lámpák új formájával kétségkívül sportosabb megjelenést ad. Megújultak a fényszórók és a hátsó lámpák is, utóbbiakban szögletesebb formát kaptak az irányjelzők, ennyi volna, semmi több. Bent új kárpitozást dolgoztak ki mindhárom sor ülései és minden felszereltségi szint esetében, emellett a hátsó két sor üléseinek háttámláit szőnyegkárpittal vonták be. Továbbá krómoztak egy kicsit és a légkondicionáló új, kékes akril panelt kapott, melytől a középkonzol modernebb megjelenésű lett.
A japán mérnökök tehát a lehető legóvatosabb kézzel nyúltak a Corolla Versóhoz, melyből hűen visszaköszön az alapkoncepció: bevált recepten ne (nagyon) változtass! Az alapvető formák változatlanul hagyásával természetesen nem is csökkent a Corolla Verso vonzereje, változatlanul az egyik legütősebb a kategóriában, oldalról, a tesztautós sötétített üvegekkel különösen dögös, bár csajozni azért vonakodva indulnék el vele. Pláne gyereküléssel hátul, hehe.
Az autó decemberben, karácsony előtt nem sokkal érkezett, karcolgathattunk volna vele a városban is, de inkább másképp tettük próbára: sitty-sutty, beültettük a családot és irány a bécsi vásár. Nem, nem Gorenjéért mentünk, akármilyen nagyszerű is, egy hűtő nehezen férne be a Corollába, viszont arra tökéletes egy ilyen út, hogy kiderüljön, hosszú távon milyen ücsörögni az autóban. Jelentem, a létező legnagyobb elismerésről adhatok hírt, panasz ugyanis nem érkezett, sőt, éppen az lett kiemelve, hogy milyen kényelmesen elférni hátul. Szó se róla, a Verso térben mindig is jó volt, van hova tenni a fejeket, lábakat, nagy méretű felnőttből viszont csak kettőnek jutott volna szellős hely hátul. Illetve bocsánat, a második sorban, az új Corollából sem maradhatott ki ugyanis a könnyű variálhatóságot és sík rakteret lehetővé tevő Easy Flat-7 ülésrendszer.
Bizony, a piaci elvárásoknak megfelelően a Toyota kompakt egyterűje is képes egyszerre hét embert fuvarozni, az elismerő hümmögések azonban a sok hasznosnak bizonyult tárolórekesz felfedezése mellett biztos nagyban köszönhetők annak, hogy leghátra senkinek sem kellett bepréselnie magát. Finoman szólva is, hm, kompromisszumos helyzetet teremt a hétszemélyes üzemmód, a leghátsó sor tényleg, őszintén csak gyerekeknek javallott.
Felnőtt csakis rövid távra tudja bevállalni, hosszabb út esetén félő, hogy a behajtogatott, elgémberedett lábakat nem lehet visszacsinálni eredeti állapotukba. Egy bécsi út például csakis a középső sorosokkal félórás váltásokban lehetséges. Ha az összes ülés aktív, a csomagoknak mindössze 63 liternyi hely jut, öt ülés esetén viszont már három híján 400 liter áll rendelkezésre. A Corolla Verso fuvarozásban is ász, két személy esetén övvonalig 779, tetőig 1563 liternyi hely áll rendelkezésre, ennek aztán bőven elégnek kell lennie egy nagybevásárláshoz.
Lehet szép nagy hely belül, sikerülhetett jól a formaterv, a Corolla Verso mégis a 2,2 literes, 177 lóerős dízelmotorról marad a legemlékezetesebb. Ez a hajtómű egyszerűen elképesztő, (bemelegedés után, erre vízhőfokmérő helyett kis kék lámpácska figyelmeztet) villámként röpíti előre a durván másfél tonnás kasznit, győzze az ember uralni és megfogni. Egy kövérebb gázfröccs esetén 400 Nm-nyi nyomaték szabadul az aszfaltra, nyálkás, taknyos időben borítékolható a kerekek kipörgése, legyenek akármilyen szélesek a gumik.
Nincs olyan helyzet, melyben az egyterű zavarba jönne, fölényes természetességgel suhan fel a legmeredekebb emelkedőkre, akkor is, amikor a többiek már készülnek bedobni a törölközőt. A csúcsnyomaték 2000-2600-as fordulatszám között áll rendelkezésre, itt hatalmasat tol az autó, előtte gyűjti kicsit az erőt. Okos kapcsolgatással persze mindig az ideális tartományban tartható a fordulatszám, ehhez a váltó jó partner, pontos, jól megvezetett, bár a tesztautóé kicsit karcos volt.
A Corolla Verso nem állatkodásra és versenyzésre termett, ettől függetlenül a futómű jól bírja a tempósabb fordulókat, a magas építés ellenére sem akar beborulni az árokba. Még jó. A kormányzás precíz, pontosan irányítható az autó, egyedül a fogyasztásába lehet belekötni: a 177 lovat bizony mind etetni kell, így száz kilométeren akár kilenc-tíz litert is benyakalhat a Verso, családi dízeltől picit szerény, 5-600 kilométeres hatótávolságot produkálva.
Az ötüléses Corolla Verso alapára 4,88 millió forint 1,6-os benzinmotorral, a 177 lóerős dízel felára 1,25 millió, a hét ülésé 140 ezer, míg a tesztautó Sol felszereltségéé 680 ezer forint. Ez annyi mint 6,95 millió forint, ami nem kevés, a minőséget és tartalmat nézve viszont nem is olyan sok. Akinek elég a kisebbik dízel, kapásból spórolhat például 350 ezret, 6,6 milliót pedig a Mazda5 CD143 GT-ért is elkérnek.
Galéria!
