KIA Sorento 2,5 CRDi EX Plus: Korrekt ajánlat

Az elmúlt időszak alapján nyilvánvaló, hogy lendületben van a KIA. A dél-koreai gyártó lassan, de módszeresen zárkózik fel az európai piac résztvevőihez, és minden szegmensben próbál maradandót alkotni – kisebb-nagyobb sikerrel. A legnagyobb durranás értelemszerűen a napokban debütált, magyar tervező által megálmodott cee’d (igen, így kisbetűvel helyes), amely a Golf-osztály tortájából jövőre sokkal nagyobb szeletet fog kihasítani, mint a leváltott Cerato. A Picanto egyszerű, de jópofa alternatíva a minik között, és alapvetően a klasszikus formavilágú Magentis sem rossz ajánlat, amelynek 2.0 literes változatai – a még mindig tartó FIFA 2006 árkedvezmények keretében – 6 millió forint körül mozognak. Az egyterű hullámot a Carens és a Carnival által lovagolja meg a KIA, és máris elérkeztünk a szabadidőjárművekhez, ahol a Sportage és a Sorento bizonyítottan jól szerepel. Amikor az utóbbi modell tesztelését végeztem, kellemes meglepetésben volt részem, egyrészt a tetszetős design miatt, másrészt maga az autó is szimpatikusan viselkedett. Találtam ugyan bosszantó apróságokat, de összességét tekintve akkor magam sem hittem, hogy dél-koreai autó kerített a hatalmába – pedig így történt.

Azt, hogy a Sorento kiállja a próbát, az eladások igazolják, naponta egyre többet látni belőle az utakon, és a KIA szerencsére vallja, hogy a jót lehet jobbá tenni. Erről szólt az ősszel megejtett ráncfelvarrás, ahol a csokorba gyűjtött negatívumok döntő többségét orvosolták, mindamellett, hogy technikailag is előrelépett a modell. Haladjunk pontról pontra, kezdjük a külsőségekkel. Az új első és hátsó lökhárító 20 mm-rel növeli meg a jármű teljes hosszát, míg a vetítőlencsés fényszórók, az új hátsó lámpák, az új kerékívek, az új mintázatú felnik, valamint az új első, hátsó és oldalsó díszlécek elegáns megjelenést kölcsönöznek. A króm csomag tovább fokozza a látványt, a csillogó bevonatból jutott az átrajzolt hűtőmaszkra, a tükörházakra, a kilincsekre és a hátsó rendszámtábla keretére. Döntően vevői nyomásra megjelent az egyszínűre fényezett karosszéria is, amely optikailag zömökebbnek láttatja az amúgy változatlanul 2710 mm-es tengelytávval rendelkező autót.

Az utastérben a minőség játssza a főszerepet. Magam is panaszkodtam az előző tesztben, hogy túl puritánok a műanyagok, nem kellemes a szövetkárpit tapintása, és az ódivatú kapcsolókkal anakronisztikus látványt nyújt a műszerfal. Nos, a 2007-es Sorento mindezt feledésbe küldi, és további örömömnek adok hangot, mert a belsőtér korábban megtapasztalt kellemes hangulata amúgy megmaradt. A műszerek tálalása tetszetős, a középkonzol sokat tudó gyári hifit (6 lemezes CD tár, kazetta, rádió, meglepően jó hangzás), illetve kétzónás automata légkondicionálót kapott, és továbbra sem ízléstelenül tolakodó a dekoráció: matt alumínium helyett most fautánzatú műanyag került a tesztautóba, de ennek sötét tónusa egyáltalán nem volt zavaró. A fedélzeti számítógép a belső visszapillantó tükör fölé került, és a fogyasztási adatok tájékoztatásán kívül digitális iránytűként is funkcionál.

Akinek eddig megnyerte tetszését a Sorento, annak nem okoznak majd csalódást a következő sorok sem. Dél-Koreában biztosan szeretnek viccelődni, mert mi másnak tudható be, hogy a négyhengeres, 2,5 literes, 16 szelepes CRDi dízelmotort külsőre hathengeresnek álcázták. A trükkös műanyag burkolat alatti erőforrás – köszönhetően az elektromosan működtetett, továbbfejlesztett, változtatható geometriájú turbófeltöltőnek (VGT) – erősebb és nyomatékosabb lett,

továbbá teljesíti az Euro4 környezetvédelmi előírásokat. A 140 lóerős elődhöz képest az átfésült dízel maximális teljesítménye 21 százalékkal (170 LE), nyomatéka pedig 14 százalékkal (392 Nm) növekedett. 1300 és 4000 1/min fordulatszám között folyamatosan 340 newtonméter fölött van a mozgósítható erőtartalék, amely mind terepen, mind hétköznapi használatban egyértelműen pozitív tulajdonság. A menettulajdonságok szintén javultak, a 180 km/h feletti végsebesség és a 12 másodperc körüli gyorsulás sem városban, sem autópályán nem ad okot aggodalomra, és ez a megállapítás vonatkozik a fogyasztásra is. Városban maradva, normális stílusban hajtva néhány decivel 10 liter alatt maradt az átlag, és ennek alapján hihetőnek tűnik a kombinált fogyasztásra megadott gyári 7,9 l/100 km, amely tekintélyes hatótávolságot biztosít a 80 literes üzemanyagtartállyal kalkulálva.

A hajtáslánc sem maradt változatlan. Az ötfokozatú, hosszú utakon kapcsolható, de alapjában véve pontos váltó kaphatott volna egy hatodik gangot, de ez elkerülte a mérnökök figyelmét. Az ESP menetstabilizáló újdonság a Sorento fedélzetén, akárcsak a hajtás automatizálása. Kapcsolható 4WD rendszer kizárólag az EX alapmodellben szerénykedik, az EX Premium és az EX Plus intelligensen vált terep üzemmódra, ha az elektronika ennek szükségét látja. A felezőt a vezető kapcsolja, ebben nincs új séma, és ugyanúgy standard a hátsó önzáró differenciálzár, mint a régi modellben volt. A futómű alkotóelemei bevált technikán alapulnak, elöl kettős keresztlengőkaros független, hátul merev tengelyes, ötkaros Multi-Link felfüggesztés található, a hangoláson azonban igazítottak, autópályán komfortosabb a haladás, és a gazdagon extrázott EX Premium kivitelhez automata szintszabályozás is dukál.

A KIA értékesítési stratégiája egyelőre eltér az íratlan európai szabványtól, és inkább japán mintán alapul. Ez azt jelenti, hogy az opciós tételeket nem külön árusítják, hanem csomagba válogatva kínálják, és ehhez igazítják az árakat. Jelen pillanatban hétféle Sorento kapható, a cikkben már említett EX, Premium és Plus kivitelek mellett létezik Plus AU is, amely a táblázat hosszas tanulmányozása szerint csak a nem gyári hifivel és a tolótetővel nyújt kevesebbet, mint az abszolút csúcs Premium. Automata sebességváltó az alap EX modellen kívül bármelyik változathoz kérhető – az anyagi

feláron kívül mintegy 6-8 deciliteres többletfogyasztással is érdemes számolni. A teszt egyértelműen igazolta, hogy a KIA Sorento előnyére változott, megtartotta jó tulajdonságait, de javult az utastéri kidolgozása, korszerűsödött a hajtáslánca és elegánsabb lett a külseje. A márka presztízse még nem éri el az öreg kontinensen közkedvelt gyártók elismertségét, de ez főként a tehetős vásárlói réteg sznobizmusával magyarázható. Józanésszel teljesen korrekt és értelmes választás a megújult, dízelmotoros Sorento, és a KIA törekvéseit igazolják az eladási mutatók. Talán merész, amit befejezésül mondok, de akit zavar, vegye le a hűtőrácsról az ovális emblémát. Garantálom, hogy meglepetésekben lesz része!