Mercedes-Benz CLS 320 CDI: Művészi alkotás

Pusztán a magánvéleményem, de szerintem maguk a Mercedes-Benz szakemberei sem gondolták komolyan az elején, hogy a CLS szalonban megvásárolható autó lesz. Bár a szóbeszéd szerint a Vision néven bemutatott tanulmányoknál eldöntött tény a szériagyártás, az anno Frankfurtban debütált négyajtós kupé annyira más volt (és más ma is), mint a többi Mercedes típus, hogy még bennem, az örök optimistában is kétségek merültek fel. Két dologtól féltem. Először attól, hogy a tervek valóban a fiók mélyén végzik, és a CLS gyorsabban merül feledésbe, mint ahogy érkezett, másodszor pedig nem igazán bíztam a stuttgartiak bátorságában, azaz nem hittem, hogy a Vision CLS csont nélkül átmehet a próbán, és eredeti pompájában kelhet életre. Szerencsére nem lett igazam, a piaci eredmények bizonyítják, hogy ebben az ár- és méretosztályban a Mercedes-Benznek szüksége van egy olyan modellre, amellyel sem a hazai, sem a nemzetközi konkurencia – egyelőre – nem rendelkezik.

A CLS nem fából vaskarika, tehát sikerült a csoda, és megszületett a négyajtós kupé. Az elmúlt évtizedekben néhány gyártó már próbálkozott valami hasonlóval, azonban nem tartom túlzásnak kijelenteni, hogy a jövőre nézve – hasonló modell esetén – ez a Mercedes lehet az etalon. A műszaki alapokat az E-osztály biztosítja, a formaterv viszont teljes önálló, helyenként tradicionális részletmegoldásokkal. Látva az új C és CL- osztályt, a csillagos autóknál lezárulóban van a modernkori kereklámpás korszak, és úgymond ennek előfutára volt 2004-ben a CLS, amely az L-alakkal fityiszt mutat a donor E-osztálynak. Szemből nézve nagyon masszív hatást keltenek a domborodó sárvédők, a középen hatalmas emblémát felvonultató hűtőmaszk a sportos modelleket jellemzi a cégen belül, és az első kerékjárattól indul az a teljes hosszban végigfutó ív, amely a karosszéria sava-borsa. Ehhez a vonalhoz igazodik minden, ettől CLS a CLS – minden elismerés a tervezőé, aki ezt a könnyed élt megálmodta!

Az autó alapvetően széles, hosszú és lapos, dimenzióit tekintve lekörözi az E-osztályt, ezért sokan tévedésből a luxus S-osztály leszármazottjának vélik. A kecsesen, de négyajtós modellhez mérten szokatlanul laposan ívelő tető keskeny sávot biztosít az oldalablakoknak, de a design mellett további csemegét is felvonultat a CLS. Ahogy kupéknál illik, az ajtók keret nélküliek, a kilincs meghúzására az elektronika néhány millimétert süllyeszt az üveg pozícióján, majd zárásnál a helyére csusszan minden. Az egyetlen szépséghiba a hátsó ajtók eltüntethetetlen kis háromszöge, ezek nélkül viszont szinte alig lehetne leengedni az ablakot, így muszáj volt kompromisszumot kötni. A csomagtartó nem lett a forma áldozata, 505 literes térfogatával abszolút használható méretű az üreg, azonban két hátránnyal is számolni kell: a nyílás szűk, így terjedelmes méretű poggyászok helyett inkább sok kicsi pakkot érdemes összekészíteni, valamint az üléstámla rögzítése fix, tehát a kapacitás nem bővíthető. Ennek magyarázata az utastér kialakításában rejlik, amit természetesen elmondunk, csak lapozni kell!

Stuttgartban nem szokás félmunkát végezni, így a CLS tervezésekor nem estek abba a hibába, hogy a lenyűgöző külsővel vége a történetnek, és belül a jól bevált E-osztály bútorzata kelletlenül teremteni meg a hangulatosnak szánt környezetet. A CLS utasterének kialakítása, és ezáltal a sugárzott légköre homlokegyenest eltér attól, amit az E esetében megszokottnak mondhatunk, persze, a legtöbb kezelőszerv, gomb, kapcsoló azért megegyezik. Az üléspozíciót kezdetben szokni kell, a már említett keskeny ablakok miatt olyan érzésem volt, amit legutóbb az Audi TT-ben tapasztaltam, ám ez a kissé bunkerszerű, harckocsikra emlékeztető tulajdonság egyáltalán nem kellemetlen. Gyönyörű megoldás, ahogy a fabetéttel gazdagon, de mégsem ízléstelenül díszített műszerfal vonalvezetése ráfordul az ajtóra, és ez még csak a kezdet! Amerre a szem elnéz, amerre a kéz tapint, nem lát, és nem érez mást, mint puha, döntően bőrrel bevont felületeket, diszkréten csillogó krómszegélyeket, és minden olyan finomsággal működik, ahogy azt egy Mercedes-Benztől elvárja az ember.

A középkonzolba integrált CD-váltó fedelét halk zümmögéssel emeli fel a villanymotor, a váltókar markolata tökéletesen simul a tenyérbe, a két irányból nyitható fedéllel ellátott könyöklő doboza hűthető, a szellőztethető bőrülésekbe a legnagyobb melegben sem izzad bele az utazó, és még hosszasan lehetne folytatni a felsorolást. A kényelem tökéletes, csupán apróságok akadtak, amiket érdemesnek tartunk megjegyezni. A kormány átmérője lehetne kisebb, a markolat pedig vastagabb, és kár volt az ülésállító gombokat az ajtóról az ülés aljára száműzni – bár ez az E-osztályból átvett probléma esztétikailag most nem kimondottan hátrány a CLS

szép ajtóburkolatát nézve. Az utastér osztottsága nem negatívum, el kell fogadni, hogy rétegmodellről van szó, és a forma a férőhelyek vonatkozásában is fontosabb a funkciónál. A CLS kizárólag négyszemélyes, a kardánalagút fölött, az ülések közé illeszkedik egy tároló rekesz, így középen, ötödik személyként utazni gyakorlatilag lehetetlen. Mivel az ülés nem osztott, ezért a csomagteret nem lehet támladöntéssel bővíteni, de valljuk be, azon ritka események során, amikor erre szükség lenne, egy CLS tulajdonos elegánsabb megoldást választ a házi fuvarozásnál.

Azt már tudjuk, hogy a CLS kívül-belül gyönyörű, az utastere kényelmes, de milyen mozgás közben? A CLS 320 CDI voltaképpen a kínálat alapmodellje, és előre lelőjük a poént: a nyomatékos dízelmotor tökéletesen passzol a kocsi túraautós karakteréhez. A 224 lóerő és 540 newtonméter forgatónyomaték könnyedén, erőlködés nélkül viszi az üresen 18 mázsás vasat, míg a 7G-TRONIC automataváltó az esetek döntő többségében észrevétlenül – bár néha feleslegesen – kapcsolgat. Durva kopácsolásnak nyoma sincs, a V6-os CDI hidegen sem tolakodóan zajos, bemelegedve pedig laikus nem mondja meg, hogy dízelmotoros autóban ül. A váltókar oldalirányú pöccintésével a kapcsolások manuálisan végezhetők, de rendelkezésre áll egy Comfort/Sport gomb is, ami leveszi a gondot a vezető válláról. A 18 colos felnikre szerelt peres gumik ellenére meglepően komfortos a CLS haladása, az utasokkal két tonnát nyomva meggyőzően vasalja ki az úthibákat, míg viselkedését illetően talán a sportosan kényelmes jelző a legjobb kifejezés. A nagy tömeg, illetve a

terjedelmes méret miatt az autópályás suhanás a kocsi lételeme, szerpentinen viszont örömet okozhat az átlagosnál jobb fordulékonyság, ami városi manőverezéskor is hasznos tulajdonság. Egy komoly autót nem megszerezni nehéz, hanem fenntartani – tartja a bölcs mondás, a CLS költségeivel kapcsolatban azonban megfordul a helyzet. Kellemes családi kirándulásunk során, olykor kihasználva a motor erejét, kereken 300 kilométerre tankoltam 23 liter gázolajat (7,6 l/100 km), és a normál ritmusú városi kocsikázás sem igényelt többet átlagosan 11 liternél.

Az álomból valóság lett, a Vision CLS szinte változatlan külsővel került gyártásba, és a teszt bebizonyította, hogy a Mercedes-Benz bátorsága nem volt felelőtlenség. A CLS-osztály megszületése új színt hozott a piacra, és rácáfol azokra, akik még mindig túlzott konzervativizmussal vádolják a stuttgarti vezérkart. A CLS nem dömpingmodell, töredékét gyártják annak a mennyiségnek, ami az E-ből elfogy, és ez így van jól. Amíg a műszakilag rokon CLK kupé, valamint az E-osztály vevőköre tisztán körvonalazható, addig a CLS különleges formája, egyedi hangulata és sajátos megjelenése elsősorban olyan vevők fejét kívánja elcsavarni, akik eddig nem számoltak egy Mercedes-Benz megvásárlásával. A négyajtós, négyszemélyes kupé többé nem paradox fogalom, a vízióból lett CLS immáron létezik és nagyon szerethető, méghozzá úgy, hogy jellegének műélvezete nem követel irreális kompromisszumokat a használat rovására.