/*Impresszum blokkolas*/ /*Impresszum blokkolas*/
Cikk nyomtatása | Hozzászólások (0) |
| Több

Nemes fém: Volvo V40 D3 Momentum

2013. április 10. 20:00   |   Autoblog
címkék:  

Az új Volvo V40 szép, belső tere igényes, kiválóan vezethető, és szuperbiztonságos. Sőt, jelenleg ez a legbiztonságosabb autó a piacon. Mindennek azonban alaposan megkérik az árát.

A régi V40-et és V50-et egyszerre leváltó új, ferdehátú Volvo V40 a legkisebb modell a svéd márka kínálatában (a C30-ast kivezették a kínálatból), a lécet azonban magasra tette. Célkeresztjében olyan autók állnak, mint az Audi A3, a BMW 1-es, a Mercedes-Benz A-osztály és a Volkswagen Golf.

Nem túlzás azt állítani, hogy a Volvo V40 az egyik legszebb mai kompakt autó.   Karosszériája lapos és áramvonalas, s minden szögből jól mutat. A márkára jellemző „vállas” kialakítás, az orrtól elkülönített, hátratolt fényszórók, valamint a „hajlított” hátsó lámpák a V40-en is felfedezhetők, de a tervezők különleges részletmegoldásokat is alkalmaztak. Ilyen a karaktervonalakkal feldobott géptető, a lökhárító alsó sarkaiba helyezett diódacsíkok, a P1800 modelltől örökölt, felfelé ívelő „kampóba” olvadó vállvonal, valamint a P1800ES modell által ihletett hatszögletű csomagtér-ajtó, amelyek kiemelik a V40-est a mezőnyből. Az eleve dinamikus kiállású V40 külseje azonban az R-Design csomaggal még sportosabbá tehető. Ez légterelőket, hátsó diffúzor-imitációt, téglalap alakú kipufogócsöveket és 18 colos kerekeket foglal magában, ahogy a lefotózott tesztautón is látható.

A skandináv ízléssel kialakított belső térben prémium minőségű anyagok, első osztályú kidolgozás, remek ergonómia és a Volvókra jellemző illat fogadja az embert. Keresve sem találni kopogós műanyagot vagy kellemetlen tapintású felületet, s a látványra sem lehet panasz. A digitális, változtatható színű műszeregység, valamint a fémből készült, lebegő hatású középkonzol feldobják a környezetet. Csak az irányítást, a kezelést kell szokni, mert ebben az autóban minden másképpen működik. Az indítógomb például egészen magasra, a műszerpult tetejéhez került, a fedélzeti számítógép a baloldali bajuszkapcsolóról, tekeréssel és nyomkodással vezérelhető, a fő funkciók pedig a középkonzolon található tekerő/nyomógombokkal szabályozhatók. Időbe telik, míg az ember kitanulja egyes funkciók működését. A menüben való közlekedés is sokszor nehézséget okozott; a Volvo infotainment rendszere közel sem olyan logikus és átlátható, mint például a BMW iDrive-ja.

A tesztautóhoz számos kényelmi és biztonsági csomagot is megrendeltek, több mint kétmillió forint értékben. Benne volt többek között az adaptív, távolságtartással kiegészített tempomat, a városi koccanásgátló rendszer, a sávtartást segítő és holttér-figyelő rendszer, a tolatásnál hasznos, keresztirányú forgalmat érzékelő rendszer, a többfunkciós kormány, valamint a kulcs nélküli beszállás és indítás is. Ezeknek is köszönhette a Volvo V40, hogy az Euro NCAP fogyasztóvédelmi szervezet a valaha tesztelt legbiztonságosabb autónak kiáltotta ki. A V40 aktívan vigyáz az utasaira, de gondoskodása néha túlbuzgó. Az öveket minden üléshelyen mindig be kell kapcsolni, az általa megítéltnél kisebb, egyébként biztonságos követési távolság tartásakor folyamatosan ég a szélvédőre vetített figyelmeztető piros LED-sor, ezen kívül az előzéseket a másik jármű közelsége miatt sokszor veszélyhelyzetnek tekinti és villódzó fényekkel, illetve erős hangjelzéssel reagál. Ugyanakkor az is igaz, hogy mindezek miatt csak még inkább odafigyelünk a vezetésre.

A V40-et egy komoly kritika érheti, mégpedig a meglehetősen szűkös belső tere miatt. Alapja a kompakt szegmensben átlagos helyet kínáló Ford Focus, annál mégis egy számmal kisebb. A Volvo fejtere elöl és hátul is korlátozott, hátsó lábtere csak az átlagos testmagasságúak számára elegendő, poggyásztere pedig a maga 335 literes űrtartalmával mélyen a kategória átlaga alatt van. (Az Opel Astráé és a Volkswagen Golfé  380 liter). Elöl nem lehet elég mélyre engedni az ülést, ami persze nem gond akkor, ha van elég fejtér, de a V40-ben a magasabbak feje csak néhány centiméterre van a plafontól. A V40 második üléssora és csomagtartója pedig kifejezetten szűk, ezért családi autónak nem ajánlható. Legfeljebb két felnőttnek és két gyermeknek kényelmes, de minden esetben végig kell gondolni, mit vigyünk magunkkal. Emellett komoly tervezési hiba, hogy a második sorban a lábfej nem fér be az üléstámla alá, hanem be kell nyomni. A svéd mérnökök feláldozták a tágasságot a stílusos forma oltárán, a V40 sajnos ebben a tekintetben lemarad a jóval nagyobb helyet kínáló konkurensektől.

A V40 motorpalettáján hatféle erőforrás sorakozik. A tesztautóban a D3 elnevezésű, közepes, 150 lóerős teljesítményű kétliteres öthengeres turbódízel motor dolgozott, amelyhez hatfokozatú automataváltót kapcsoltak.  Ma már csak a Volvo készít öthengeres dízelmotort, amely remek hangjával tűnik ki a gázolajosok mezőnyéből, egyébként hasonló teljesítményre képes, mint azok. Automataváltóval párosítva 9,3 másodperc alatt gyorsítja az 1,4 tonnás autót 100 km/órára és 205 km/órás végsebességet biztosít a számára. (Ugyanez kézi váltóval 9,6 szekundum és 210 km/óra). A menetteljesítményekre tehát nem lehet panasz, a 150 lóerő bármilyen helyzetben szépen meglódítja az 1,4 tonnás autót. A 350 Nm-es nyomaték már 1500-as fordulatszámon rendelkezésre áll, amit a váltó igyekszik is kihasználni. A szerkezet ECO és Elegance menetbeállításnál nem kapcsol túl gyorsan és a lehetőségekhez mérten alacsonyan tartja a fordulatszámot, Performance módban viszont harapósabbra vált és a motort is engedi a piros mezőig kiforogni.

A futóművet inkább feszesre, mint kényelmesre hangolták, így rossz úton bizony el kell viselnünk néhány erősebb ütést és dobbantást, de cserébe nagyon jó az úttartás. A kormányzás kitűnő (a szervorásegítés három fokozatban állítható) és a fékek is rendkívül hatásosak. A gyárilag megadott 5,2 literes fogyasztásban viszont nem szabad bízni, 7 liter alatt ugyanis sosem fogyaszt az autó; nekünk 7,2 liter jött ki normális vezetési stílus mellett. Aki spórolni szeretne az üzemanyagon, válassza az 1,6 literes, 115 lovas Peugeot-eredetű D2 dízelt hatgangos manuális váltóval. Az ráadásul jó egy mázsával könnyebb is az öthengeres aggregáttal szerelt V40-nél.

A Volvo V40 a prémium kompaktok mezőnyében a legdrágábbak között van, ára megközelítőleg egy szinten áll az Audi A3 Sportback-ével, a BMW 1-esével és a Mercedes-Benz A-osztályéval. A benzines T2 modell alapfelszereltséggel 5 890 000 forintért elvihető, míg a D2 alapdízelért 6 550 000 forintot kérnek. A 150 lovas D3 dízel V40 7 450 000 forinttól konfigurálható, a közepes Momentum felszereltséggel 7 970 000 forintot kell fizetni érte. Persze az egyes kényelmi és biztonsági csomagokkal, illetve extra tételekkel még sok millióval feltornászható az ára, akár 12 millió forintig is.

Figyelem! A fotók egy R-Design csomagos, kézi váltós modellről készültek.

Tesztadatok
  • Jelleg
  • kompakt ferdehátú
  • Motor
  • 1984 cm3
  • soros öthengeres, 20 szelepes, common rail befecskendezéses turbódízel motor
  • Teljesítmény, nyomaték
  • 112 kW (150 LE) @ 3500 RPM
  • 350 Nm @ 1500 RPM
  • Fizikai paraméterek
  • Hosszúság: 4369 mm
  • Szélesség: 1802 mm
  • Magasság: 1445 mm
  • Tengelytáv: 2647 mm
  • Csomagtér: 335-1032 liter
  • Menetteljesítmény
  • Csúcssebesség: 205 km/h
  • Gyorsulás 1-100 km/h: 9,3 s
  • Fogyasztás (város / országút / vegyes):
    / / 5.2 l/100 km
  • Tesztfogyasztás: 7,2 l/100 km
  • Árak
  • Alapár: 7 970 000 Ft
  • Tesztautó ára: Ft

Hozzászólások Szóljon Ön is hozzá

Hozzászólás küldése

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Még nem érkezett hozzászólás.

Kapcsolódó cikkek

Autóteszt

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!