Sportos belépő: Opel Insignia Grand Sport

Képgaléria megtekintése

A tavalyi Genfi Autószalonon debütált Opel Insignia Grand Sportot hatalmas várakozás előzte meg, a szakma és a vásárlók is mihamarabb szerették volna megismerni a gyökeresen átalakult középkategóriás slágermodellt. A több százezer példányban értékesített, Év Autójának is megválasztott Insignia rendkívül vonzó, ám kissé nehéz és passzentos belterű autó volt, amelyet az évek során túlhaladt a konkurencia. A második, még tisztán Opel fejlesztésű nemzedék ezért vadonatúj padlólemezre épült, a tömegéből közel két mázsát leadott, utastere pedig jelentősen tágasabb lett. A formája pedig egész egyszerűen lenyűgöző lett, a dizájnerek kitettek magukért. Olyannyira, hogy egy évvel a debütálása után is az utcán a járókelők és az autóstársak egyaránt megbámulják.

Képgaléria megtekintése

Az Insignia Grand Sport az ötajtós változat (négyajtós már nincsen), a talán még szebb kombit pedig hagyományosan Sports Tourernek nevezték el. Az Insignia Grand Sport gyönyörű, atletikus és kecses autó. Ez a megváltozott arányainak is köszönhető; teljes hossza alig haladja meg az előző generációét, a tengelytávja viszont 92 mm-rel bővebb, a teteje 29 mm-rel alacsonyabb, a nyomtávjai pedig szélesebbek. A kocsi sziluettje elegáns és kupés; ezt hangsúlyozza az egyik legszebb külső részlet, az ablakok felső krómozott kerete is. Markánsak és szép kidolgozásúak a fényszórók (itt a csúcsot képviselő LED Mátrix kivitelben), amelyek a mélyebben ülő hűtőmaszkkal együtt szélesre húzzák az autó frontját. Mindezzel harmonizál az autó letisztult fara a kettős szárny motívumot mutató karcsú LED-es lámpákkal. A nyúlánk Insignia Grand Sport olyan áramvonalas, amilyennek látszik: alaktényezője 0,26, így osztálya egyik legjobbja. Ráadásul sötét és világos karosszéria-fényezésekkel egyaránt jól mutat.

Képgaléria megtekintése

Miután kigyönyörködtük magunkat a formaterven, beülve egy hasonlóképpen letisztult, igényes berendezéssel találjuk szembe magunkat. A vízszintes tagolású, kéttónusú műszerfal gusztusos és jobb minőségű anyagokból áll össze, mint az előd esetében. Gombokat is alig találunk rajta, csupán az audiorendszer és a klímaberendezés kezelőszerveit hagyták meg. A klíma vezérlése egyébként kettéosztott, a berendezést menüből kell kapcsolni, s a légbefúvás irányát is az érintőképernyő „climate” menüpontjában határozhatjuk meg. A fő műszercsoport félig digitális és ennek megfelelő mértékben konfigurálható; az Opelnél egyelőre nem kapható virtuális műszerfal, mint a prémium konkurenseknél, de ez nem hátrány. Elmaradott viszont a már említett infotainment rendszer, amely gyenge grafikájú kijelzőt kapott, lassan reagál az érintésre és egyes menüpontjai, például a telefon rém nehézkesen használható. A kényelmi és biztonsági szolgáltatások kínélata persze teljes, a városi vészfékező rendszertől a sávtartón és az adaptív tempomaton át a mögöttes forgalomra figyelmeztető rendszerig és szélvédő kijelzőig minden kapható az autóhoz, de működésük messze nem olyan kifinomult, mint a német prémiummárkák limuzinjaiban. A sávtartó rendszer például engedi össze-vissza tekeregni a kocsit a forgalmi sávban, az ütközésre figyelmeztető rendszer pedig sokszor indokolatlanul csapja a lármát.

Képgaléria megtekintése

Kellemes tapintású felületekből, minőségi anyagokból és míves kidolgozásból viszont többet kapunk, az Insignia Grand Sport ebben a tekintetben sokat lépett előre. Az ergonómia is remek, nagyon jó az üléspozíció, kézre áll és príma fogású a volán, a váltókar viszont kicsit hosszú utakon jár. Az Insignia Grand Sporthoz szinte kötelező megrendelni az AGR-minősítésű első üléspárt. A prémium ergonómiájú első ülések a legjobbak között vannak az autóiparban, elektromosan állítható oldal- és combtámaszt, továbbá masszázs-, memória- és szellőzőfunkciót is kínálnak. A test minden részét támasztják, hosszú távon sem fárad el bennük az ember. Hátul sem rossz ülni, bár az ülőlapok kissé rövidek. Az Insignia Grand Sport helykínálat tekintetében fejlődött a legtöbbet, elképesztően nagyvonalú hátsó lábteret és vállteret kínál. A kupés tetővonal miatt a fejtér ellenben csak 185 centiméteres magasságig kielégítő. A csomagtartó alaphelyzetben 490, bővítve 1450 liter befogadóképességű, elmarad attól, amit egy közel ötméteres kocsitól várnánk, de legalább a felfelé nyíló ötödik ajtónak köszönhetően remekül pakolható.

Képgaléria megtekintése

Tesztautónkban szentgotthárdi gyártású, 1,5 literes közvetlen befecskendezéses benzines turbómotor dolgozott, amely az Insignia modellpaletta bázismotorjaként jelenik meg. 140 és 165 lóerővel kapható, egységesen 250 Nm nyomatékkal. A mi autónkat az erősebb mozgatta, mégpedig meglepő intenzitással. Nem kell félni a még a leméretezés érájában született négyhengeres erőforrástól, megfelelő dinamikával viszi a sokat fogyott kasztnit, ráadásul rendkívül kulturált darab. Finoman, vibrációmentesen jár és a jól beosztott fokozatokkal rendelkező kézi váltóval visszafogott az étvágya. Országúton gond nélkül 7 liter alá vihető az fogyasztása. A másfél literes erőforrás eleinte lomhának tűnik, nyomatékból valóban elkelne neki még egy kevés, ám ha lenyomjuk a gázpedált, nagy elánnal lát neki a munkának és intenzíven gyorsít. Pörgetni kell, előzések előtt sem árt visszakapcsolni, de fordulaton már nagyon jól húz.

Képgaléria megtekintése

Az Insignia Grand Sportot jó vezetni, de nem felhőtlen élmény, a váltóbot ugyanis néha-néha megakad a kulisszájában, a kelleténél valamivel nagyobb a gördülési zaj, a futómű pedig nagyon rosszul tűri az úthibákat. Keresztbordákon és kátyúkon áthaladva akkorákat üt, hogy beleremeg a karosszéria és az ember gerince. Kanyarokban ellenben nagyon stabil. A feláras Flexride futómű valószínűleg javítana valamelyest a helyzeten.

Az Opel Insignia Grand Sport az egyik legszebb ma kapható középkategóriás kocsi, amely az alapmotorral is nyugodt szívvel ajánlható. Ára felextrázva is 10 millió forint alatt tartható, így remek ajánlat a kategóriában.