Subaru Impreza WRX STI

Intelmek

Az utcai raliautó átvételekor a slusszkulcs és a forgalmi engedély mellé kaptam egy sor instrukciót, melyben röviden összefoglalta az importőr, hogy mit nem szabad csinálni az autóval, és hogy a szokásosnál jóval több teher (önrész) nehezedik a vállamra, ha netán önhibámból tennék kárt a kocsiban.

“Csodáld, de ne érintsd! Érintsd, de ne ízleld!” Valami ehhez hasonló hangulatot teremtenek az intelmek további sorai. Abban foglaltatik ugyanis többek között, hogy a 265 lovas, kétliteres turbómotor igen nagy literteljesítménye miatt fokozottan oda kell figyelni arra, hogy csak az üzemi hőmérsékleten tévedjünk a fordulatszámmérő felső tartományába, máskülönben erős kopásoknak teszem ki az alkatrészeket. Ezen kívül az instrukció szavaival élve “fokozott igénybevételt” követően nem szabad rögtön leállítani a masinát, mert a turbónak szüksége van 1-2 percre, hogy járó motor mellett lehűljön.

A fordulatszámra figyelmeztető csipogó hang sem véletlenül 7000-re van beállítva, hiszen efölött már kezd elfogyni az erő, érdemes tehát váltani. Az egyébkén ördögi képességekkel megáldott futómű rengeteg mindent eltűr, kivéve ha ész nélküli terhelésváltásokkal záporozom, mert a Suretrack differenciálzárak miatt ez gonosz reakciókat csalhat elő az Imprezából. Még nincs vége, mert természetesen az autó elég alacsonyan ül, így vigyázni kell, nehogy felütődjön valahol, különös tekintettel a köténylemezre. Egyébként azt is említik, hogy ne égessem meg a kuplungot, meg ne is menjek gyorsan…

Ácsi! Akkor mit szabad? Így az igazi a csábítás, ugye? Mint amikor a kisgyereknek azt mondják: Csak nézd, de ne érintsd! Érintsd, de ne ízleld! Egye fene, ízleld! De meg ne edd! Természetesen nem csodálkozom az Emil Frey aggodalmán, hiszen elég veszélyes játékszer az Impreza WRX STi, de hát mégiscsak tesztelni viszem! – gondoltam magamban. Csapjunk hát a lovak közé, jöjjön, aminek jönnie kell! Autózzunk egy jót!

A bűnök autója

Még szép, hogy huncutkodom ezzel a kocsival! A legjobb dolgok általában tiltottak, ezt már eddig is tudtuk, az Impreza pedig meg van áldva minden veszélyes földi jóval, ami egy sportkocsiba elképzelhető! Turbófeltöltős boxermotor, összkerékhajtás, remek futómű, vérpezsdítő kipufogóhang, méretes légterelők, de leginkább 265 lóerő és 343 Nm. Nem hiányzik semmi. Hát persze, hogy hamarosan kipróbálja az ember, hogyan is húz a járgány padlógázon, és hármas fokozatig meg sem áll, csakhogy akkor már régen “bűnbe esett”, hiszen a sebességmérő már 100 fölött pózol.

Mint a lórugás

Mindez 5,5 másodpercet vesz igénybe, az Impreza WRX STi ugyanis ennyi idő alatt katapultál 0-ról 100 km/h-ra. Az érzés páratlan! Mivel 3000-ig csak egy amolyan normálisabb kétliteres motor vehemenciájával húz a kocsi, ezért a lehető leggyorsabb elinduláshoz nem szabad ez alá ejteni a fordulatot a kuplung felengedése közben, ezért megég egy kicsit a tárcsa, aminek szúrós szaga is van. Így azonban az egyes fokozat végéig, kb. 60 km/h-ig tartó gyorsulás szó szerint szédítő, az összes kezem és lábam elgyengül egy hosszú pillanatra, és csak akkor tér vissza az erőm, mikor a kuplungot kinyomva kettesbe húzom a váltókart. Utána azonban megint rögtön rászabadul a kerekekre a borzalmas erő. Nyugodtan kitehettem volna egy 5000-est a műszerfal tetejére, ember nem lett volna, aki 100 km/h-ig oda tudott volna nyújtózkodni érte, hiszen olyan erővel lapul az ülésbe az Impreza WRX STi utasa, mintha 265 ló rúgta volna hátba egyszerre.

Az STi-vel azonban efölött is lélegzetelállítóan lehet gyorsulni egészen a következő 100-asig, majd 200 fölött hatodik fokozatban kb. úgy megy fel 244 km/h-ra, mintha egy 1,4-es 75 lovas Golfot gyorsítanánk teljes erőbedobással 100-ról 144-re. Azt talán mondanom sem kell, hogy a boxermotornak minden fordulaton utánozhatatlan hangszíne van. Szóval ezt tudja az Imprezában a turbóval vadított boxermotor 265 zabolátlan lova. A bődületes erő ellenére azonban nincs olyan érzése az embernek, mintha szét akarna szaladni az a 265 paci. Hihetetlenül jól kontrollálható az összkerékhajtással megáldott Impreza. A kedvenc kis teszt-szerpentinemen olyan sebességgel sikerült beesni jó néhány kanyarba, hogy azt hittem azzal megközelítjük az autó tudásának, tapadásának határait. A kanyarok közepén azonban világossá vált, hogy még mindig elég sok van az ívben, és még egy kövér, pocakos padlógázra sem reagált rosszindulatúan, hanem egyszerűen csak kigyorsított a kormánnyal dirigált íven.

Az ostobaságot nem szereti

Természetesen az STi-t is ki lehet hozni a sodrából, csak az átvételkor kapott intelmekben kell kinézni, mit nem szeret. Itt van mindjárt a következő: “nem szabad a gázt durván elvenni aztán újra nyomni kanyarodás közben…” valahogy így szólt a történet, és kellően izgalmasnak találtam. Ezt egyszer-kétszer eljátszva a Suretrack differenciálzárak nem tudnak mit kezdeni a vezető ezen ostoba viselkedésével, és kidobja a farát a kocsi, aminek a fele se tréfa, itt ugyanis nincs ESP, csak ABS.

A Brembo fékekkel viszont nem kellett ostobán bánni, szerpentinen még erős motorfékhasználat mellett is jól érezhetően fáradtak. Hamar megelégelték a mókát, és kezdtek nyúlóssá válni, így erősebb lassításnál nehéz volt megválasztani a megfelelő pedálerőt.

Újjal mutogatnak rám!

A szerpentinekről a városba érve a legszerényebb stílusban közlekedve is rengetegen bámulják az autót, de leginkább a férfiak közül kerülnek ki a könnyen felismerhető szimpatizánsok. A hölgyek szerintem azt hiszik, hogy valami házilag átalakított versenyautó aranyszínű felniken gördülő, giccses fényezésű és feliratozású kasztnival és egy számukra értékelhetetlen ordenáré idommal a farán.  Nem csoda, ők jobban szeretik az eleganciát, az aranyos kiskocsikat, a buta aszfaltterepjárókat vagy a kabriókat.

Akár így, akár úgy, az STi megjelenése lenyűgöző! Egy-egy szűkebb utcában egy kis motorhanggal is aláfestettem a látvány nyújtotta impressziót, és a galambok már 50 méterrel odébb is ijedve röppentek fel a boxer üvöltésétől, de még a naphosszat a kapualjban beszélgető semmirekellő nehézfiúknak is elakadt a szava.

Nem csak sportautó

Az Impreza WRX STi további csodálatos tulajdonsága, hogy bámulatos sportoló képességei ellenére normális használatra is tökéletesen alkalmas, csak talán a fogyasztás magasabb egy átlagos kétliteres autóénál. Mivel a motor csak 3500 fölött válik vadállattá, addig teljesen be tud integrálódni a hétköznapi közlekedés áramlatába. A megjelenés nem éppen színház elé való, ezt az egyet tehát érdemes valami más járgánnyal megejteni, de egyébként mindenhol jól jön a vagányság.

A utastér átlagos, semmi különlegeset nem fedezhetünk fel benne. Az utasokat különösebben nem kényezteti, igen szigorúan szabták mindenkinek a helyét. A csomagtér nem kicsi, végül is 395 liternyi térfogat sok mindent elnyel, egyébként pedig nincs több hely mondjuk a Volvo S60 R-ben sem, melyet közvetlenül az Impreza után vettem vallatóra.

Mibe kerül a móka?

Először is 13.990.000 forintot kell letenni az asztalra a járgányért. A következő tetemes költség az autó állandó étvágyának kielégítése. Nálam átlagosan 18,5 liter körül fogyasztott az STi, igaz, az km-ek nagy része a budapesti forgalomban pörgött le, ha pedig kiszabadultam az országútra, akkor abból szerpentinen való hajszolás lett. Ezen kívül azonban érdemes alaposan elgondolkozni olyan költségeken is, mint például a spéci gumigarnitúra cseréjére, amely a gyakori játék során valószínűleg a benzinhez hasonlóan rohamosan fogy el. A fékek és a kuplung sem menekülnek, és a csere bizony nem olcsó mulatság.

Műszaki adatok:

Motor: 1994 cm3-es, négyhengeres, turbófeltöltős töltőlevegő visszahűtős boxer
Teljesítmény: 265 LE 6000/min
Nyomaték: 343 Nm 4000/min
Saját tömeg: 1470 kg
Hossz/szél./mag.: 4415/1730/1440 mm
Tengelytávolság: 2525 mm
Csomagtér: 395 l
Végsebesség: 244 km/h
Gyorsulás 0-100 km/h: 5,5 s
Fogyasztás (város/vegyes): 15,5/8,5 liter/100 km.
Tesztfogyasztás (átlag): 18,5 l/100 km
Üzemanyagtartály: 50 l
Tesztautó alapára: 13.990.000 Ft

Teszt: Bancsi Gábor
Fotó: Szitányi György