Papíron a 350Z 5,7 másodperc alatt gyorsul fel százra, mint például az Audi S3, de a japán autóban érezzük is.
A Nissannál a “Z” betű 1969 óta jelöli a kétüléses, hátsókerék-hajtású sportkocsikat, melyek már gyártásuk évében legendákká váltak. A “Z” sorozat aktuális modellje a Japánban Fairlady Z-ként, Európában 350Z-ként ismert, 313 lóerős modell. Igazi sportautó, élvezkedésre, feltűnősködésre, csajozásra ideális.
1969-ben készült el a Datsun 240Z, az első Z-autó, melynek szívdöglesztő formája és 2,4 literes 130 lóerős, soros hathengeres motorja volt. Kétkarburátoros, soros hathengeres motorral is gyártották, kifejezetten az amerikai piacra, ez már 151 lóerőt tudott. 1971-ben 30 ezer, 1972-ben 50 ezer, 1973-ban pedig 40 ezer darab talált gazdára belőle. 1975-ben érkezett a Nissan 280Z, melyet már Bosch üzemanyag-befecskendező rendszerrel láttak el, 2,8 literes motorja 170 lóerőt adott le. A Z-autók második generációját a 280ZX jelentette, melyből 1981-ben 180 lóerős turbófeltöltős változatot is kínáltak. A 280ZX-ért egyszerűen rajongtak, ez a típus emelte a Z-autók eladásait 86 ezer fölé. 1984-ben a kocsit teljesen áttervezték és megszületett a legendás Nissan 300ZX, 3 literes V6-os erőforrással. A szívó változat 160, míg a turbós kivitel 200 lóerőt pumpált ki magából. A 300ZX első generációja a
második legnépszerűbb Z-autó lett, több mint 70 ezret adtak el belőle. Cikkünk főszereplője, a 350Z közvetlen elődje pedig a második generációs Nissan 300ZX (Z32) volt, mely az elődmodellből csak a háromliteres hathengeres motort vitte tovább. A hajtómű szívó variánsa 222 lóerőt teljesített, de a két Garrett turbófeltöltővel és két intercoolerrel megtámogatott verzió már 280-300 lóerőt állított elő. A 300ZX 1990-ben rögtön besöpört számos elismerést; nem csoda, a kocsi egyike volt azoknak, melyeket teljes mértékben CAD szoftverrel terveztek, a csúcsmodellekben pedig négykerék-kormányzás is volt! A Z-autó eladások még abban az évben átlépték Amerikában az 1 milliós álomhatárt; a Z32-es 300ZX lett minden idők legkedveltebb Z-autója. Egészen 2003. nyaráig kellett várni a Nissan 350Z-re, melyet világszerte nagy lelkesedéssel fogadtak. 3,5 literes, többszörösen díjnyertes motorja kezdetben 280 lóerőt tudott, melyet 2005-ben kerek 300-ra, a tavalyi frissítés alkalmával pedig 313 lóerőre növeltek. Ez az adat mindent elmond: a Nissan Z-autói 1 685 000-es eladott darabszámmal minden idők legnépszerűbb sportkocsijai.
Kevés csajozósabb autó létezik a Nissan 350Z-nél, ezt meg kell hagyni. Pláne ebben a speciális narancssárga színben, mely mágnesként vonzza magára a tekinteteket. Nőgyűlölőnek kell lenni ahhoz, hogy a férfi ezzel az autóval közlekedve magányos maradjon. Fürkésző tekintetek kísérik minden mozdulatát. A formaterv az ősi, klasszikus receptet követi, ezért olyan bombasztikus: hosszú motorháztető, kidomborított sárvédők, boltíves kabin, rövid far. Csak apróbb módosításokat hajtottak végre az eredeti 350Z karosszériáján, az eredmény mégis fantasztikus lett. Lecserélték az első és a hátsó lámpákat; kimunkálásuk gyönyörű, s hozzájárulnak a sportkocsi agresszív kiállásához. Az első búrák tetejébe helyzetjelző diódákat telepítettek, míg a hátsó fényforrásokat teljes egészében LED-ekből alakították ki. Mindamellett felpúposították a motorháztetőt és új stílusú könnyűfém kerekeket pakoltak az autóra. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a 350Z újnak hasson és megforgassa a fejeket.
Na de indítsuk be végre a motort! A 3,5 literes blokk harsogva kel életre, majd beáll 1800 körülire az alapjárat. Az ezzel járó finom remegés máris felküldi bennünk az adrenalint. A sportülés remek elhelyezkedést biztosít, a kormány és a váltó tökéletesen kézre áll, a pedálok jó helyen vannak – itt a sofőr van a központban. A 350Z egyáltalán nem puhány divatkocsi, keményen és karcosan jár a váltója, továbbá erőt követel a kormánya és a kuplungja. Minden elindulásra, kuplungkinyomásra és váltásra rá kell koncentrálni, különben bukdácsolunk az úton. Eleinte nehéz rántások nélkül kivitelezni egy-egy váltást, később azonban belejövünk. Valószínűleg a tesztautó egyedi hibája volt, hogy az ötödik fokozatot csak
kínkeservesen fogadta el a szerkezet. Mindegy, amint bemelegszik a motor, szabadjára engedhetjük a lovakat. Irgalmatlanul erős a motor és elképesztően jó hangja van, utóbbi szinte függőséget okoz. Eszméletlenül tol a gép: alul is bőséges nyomatékkal gazdálkodik, a legtöbbet használt középtartományban bivalyerős, 5000-től 7000-ig pedig leszakítja az ember fejét. Kicsit olyan, mintha turbós lenne, pedig csak egy “mezei” változó szelepvezérléses szívó V6-os. Kódneve a Nissannal VQ35HR, 313 lóerőt mozgósít 6800-as fordulaton és 358 Nm-t ad le 4800-nál (90% már 2000-es fordulaton jelen van). A motor nemcsak erős, iszonyatosan harap is. Elhiszem a sajtóanyagnak, hogy a hajtómű alkatrészeinek 80%-át kicserélték a jobb gyorsulás és a spontánabb gázreakció érdekében.
Hosszúak a fokozatok, városban maximum a 2-est lehet kivégezni, utána már lassítani kell. Nagyon durva, hogy a 3-as egészen 180 km/óráig tart. Vigyázni kell az autóval, a 180-200-as tempó hamar kialakul. Ha hozzászokunk a Nissan átlagon fölüli képességeihez, meginvitálhatjuk barátainkat egy-egy vadabb próbaútra. Néhány másodperc múlva garantáltan kiabálni és sikoltozni fognak az élménytől. Papíron a 350Z 5,7 másodperc alatt gyorsul fel százra, mint például az Audi S3, de a japán autóban érezzük is. Szokták mondani, hogy a rendes autóban elöl van a motor és hátul a hajtás; igen, a 350Z-vel gyönyörűen lehet keresztben csúszni. Az ESP-t egy gombnyomással ki lehet kapcsolni, nagyjából a harmadik tesztnaptól kezdve már csak így jártam vele. Bekapcsolt ESP-vel is fickándozik a 350Z hátulja, az intelligens
rendszer azonban megakadályozza a veszélyes manővereket és a farolást. Száraz úton jól tapadnak a hátsó 245-ös gumik, nedves útburkolaton azonban a far nagyon könnyen táncba vihető, a kocsi ilyenkor még nagy sebességnél is könnyen keresztbe fordul. Egyébként remek az úttartás, rendkívül merev és stabil a karosszéria, a 350Z kapszulaként veszi körbe utasait. A BMW Z4 kupéban például nem volt ilyen megnyugtató érzésem. A Brembo fékrendszer is könyörtelenül végzi a munkáját, ezért bármennyire is nyomjuk a gázt, nem félünk a volán mögött. Hosszú a tengelytáv, széles a nyomtáv, alacsony a súlypont, ahogy egy derék sportautóhoz illik. Éppen ezért meglepetés a 350Z futóműve, ami egyszerűen zseniális. A 18-as kerekek ellenére a város legrosszabb útjain sem üt fel, nem ráz kellemetlenül, elsimítja az úthibákat. Eközben maximális úttartást biztosít, kanyarban sem pattognak el a kerekek.
A 350Z igazi sportautó, élvezkedésre, feltűnősködésre, csajozásra ideális. Az alapváltozatot már 12 237 000 forintért elvihetjük, a bőrkárpitos, fűtött üléses, Bose hifis és tempomatos Pack csomaggal megtoldott 350Z kupéért 12 937 000 forintot kérnek. A narancssárga bőrkárpitozás felára 200 000 forint. Ezen kívül kérhetünk még 18 colos kovácsolt Rays felniket és navigációs rendszert az autóhoz.
Galéria a képre kattintva!
