Ez nagy vihart fog kavarni – Ford Mondeo nemzetközi menetpróba
címkék: autóteszt, bemutató, ford, insignia, mondeo, passat
A Ford stílszerűen Spanyolországban mutatta be a valenciai gyártású új Mondeót, mellyel nem titkoltan a középkategória meghódítása a célja, márpedig az elődhöz képest véghezvitt fejlődést elnézve van mitől tartania a konkurenciának…
A Passat, Insignia és Mondeo uralta középkategóriások mezőnyében mindig valami nagyot kellett durrantani ahhoz, hogy valamivel a többiek fölé helyezkedve a fixnek számító céges vevőkön túl néhány magánvásárlót is megszólítson az adott márka, s kicsit felkavarja a nyugodt állóvizet. A Ford nem kapkodta el a dolgot, cserébe viszont valami egészen hihetetlent tett le az „asztalra”. A magyar újságírók csapata pontosan Malagáig utazott, hogy a spanyol szerpentineken derítse ki, milyen autó lett az ötödik Mondeo generáció, melyre már legalább egy-két éve vártunk.
A modellt 1992-ben mutatták be, értékesítése ’93-tól indult, s bár az első két generáció is szépen fogyott, az igazi mérföldkövet a harmadik, 2000-ben indított példánya jelentette, ami után a 2006-2007-es negyedik talán még nagyobbat szólt. Így nagy volt a nyomás a Ford mérnökein, hogy ismét valami eget rengetőt adjanak ki kezeik közül. Nézzük hát, mit sikerült ennyi idő elteltével megalkotniuk.
Kívülről egy igazi mozgó szobrot! Talán nem túlzás kijelenteni, az új Mondeo minden szögből jól néz ki, legyen akár kombi, akár sima ötajtós. Bár részleteibe merülve megállapítható, hogy emeltek innen-onnan a dizájnerek – például Jaguar hátsó, Audi és Aston Martin front rész – mégis az összhatás valami egészen újszerű. Oldalról talán a hatalmas hossz (ötajtós 4871 mm, kombi 4867), na meg a lágyan megrajzolt formák tűnhetnek fel elsőre – karosszériaváltozattól függetlenül a tetőkben egyetlen egyenes szakasz sincs, mindvégig ívelnek. A hosszhoz párosuló bőséges (2850 mm-es) tengelytávban szinte eltűnnek az egyébként igencsak méretes, 235/45 R18-as kerekek.
Hátulról az autóra pillantva a világítótestek érdemlik talán a legtöbb szót. Az előd kissé absztrakt és túlméretes hátsó lámpái után most végre összeállt a kép, és igazán szemet gyönyörködtető látványban lehet része a mögöttünk haladónak/ácsorgónak. A végre kisebb és formásabb burák piros keretet, a belül található index és a tolatólámpa pedig átlátszó (fehér) műanyagot kapott. Apróság, de csak nagyjából hasonlítanak a kétféle karosszérián ezek a világítótestek, ugyanis a kombin nagyobb lett a belülre eső lámpatest, illetve hagyományos narancssárga izzós rendszerű az index, valamint LED pontokkal világít a helyzetjelző és a féklámpa, míg az ötajtóson fényvezető csík veszi körül a teljesen színtelen LED irányjelzőt. További érdekesség az ötajtós esetében, hogy végre felülre került a pótféklámpa, ráadásul apró szárnyacskát imitálva emelkedik ki a hátsó szélvédőből. Sajnos a spricnit és az ablaktörlőt már nem tudták ilyen leleményesen elrejteni a mérnökök, azonban a kombinál ennyi apróságot sem róhatunk fel hibaként, mert annak nagyon rendben a feneke – maximum a kipufogókat kivezethették volna a ferdehátúéhoz hasonlóan, de az már tényleg maga lenne a tökély.
Az első fényszórók még a hátsóknál is izgalmasabbak lettek, ugyanis borzasztó keskenyre, de hosszúra tervezték őket, ami leginkább a bennük alkalmazott LED technológiának köszönhető. A nappali menetfény a burák alját rajzolja ki, amelyek szinte egy vonalba kerültek a szekvenciális (azaz fokozatosan felgyúló) indexekkel. Az adaptív LED fényszórók sajnos nem az alapellátmány részét képezik, ám hihetetlen fényerejük és hosszabb élettartamuk miatt érdemes lehet rájuk voksolni a hagyományos halogének helyett. A hűtőrács – talán nem is kissé – Aston Martinos lett, de ennyi koppintás még megbocsátható, ha a motorháztető, valamint a lökhárító egyéb részeinek tagoltságára pillantunk.
Az új Mondeót olyan biztonsági újdonságokkal látták el, mint a hátsó szélső biztonsági övekbe integrált légzsákok, melyek egy ütközés esetén felfújódva nagyobb felületen osztják el a fékező energiát. De van természetesen adaptív tempomat, sávelhagyásra figyelmeztető jelzés, illetve gyalogosvédelmi rendszer is – egészen 80 km/óráig képes lefékezni az autót. Ha pedig túl közel követünk valakit vagy gyorsan közeledünk hozzá, az ütközéselkerülő rendszer aktiválódik, amely először felkeményíti a fékeket, hogy egy esetleges vészfékezés során egyből maximális erővel lassíthassuk a járművet, de 40 km/óráig az utolsó pillanatban helyettünk cselekedve állítja meg és kerüli el az esetleges balesetet.
Természetesen a kipróbált modellekbe a Ford minden jelenlegi tudását belerakta, így nem hiányoztak a már említett adaptív LED fényszórók, a hátsó biztonsági öv-légzsákok, a SYNC2 nevű hangparancs-felismerő rendszer, a továbbfejlesztett navigáció, a tolatókamera, a hátsó ülések fűthetősége, de még a középbox tövébe integrált 230 voltos konnektor sem, ami mellé jutott 12 voltos csatlakozó is. A bőrülések nagyon kényelmesek, elől masszírozó párnácskák is az ellátmányt képezik, valamint motoros állíthatóság mindkét oldalon – a vezetőnél természetesen memória funkcióval – viszont tartásuk lehetne némiképp jobb, mert a futómű sokkal többet bír, mint amit már az utasok az autóban. Mivel érthető módon nem sokan fogják a próbált példányokéhoz hasonló fullos felszereltséggel kérni az autót, így áttérnék az anyagminőségre, amely abszolút első osztályúra sikeredett. Akárhova nyúl az ember, kellemes tapintású, javarészt puha anyagok fogadják. Végre elfelejtették a tervezők a fényes műanyaggal díszített középkonzolt és a tengernyi gombot, csupán az ajtók behúzóira került zongoralakk, de elenyésző mennyiségben. Az elődből nem sok mindent ültettek át az új Mondeóba a Ford emberei, csupán a váltógomb és a bajuszkapcsolók lehetnek ismerősek, a kormány struktúrája is, viszont mérete és formája nem. A középkonzol alatti rakodórekesz kísértetiesen ismerős lehet néhány Volvo modellből, s mivel a könyöklő előtti pohártartókon kívül nem sok hely marad mobiltelefonunknak, így kénytelenek leszünk ebbe a nyújtózkodást igénylő lyukas rekeszbe pakolni a többi apró mütyűrünkkel együtt.
A külső méretekből adódóan a belső tér kínálatára nem lehet panaszunk. A hátsó lábtér teljes mértékben kielégítő, ahogy – a tető íveléséből nem gondoltam volna – a fejtér is teljesen korrekt, amit a tervezők megspékeltek egy ránézésre is brutálisan nagy csomagtartóval. A repülőgépekre még épp kézipoggyászként felvihető bőröndjeinket úgy nyelte el mindkét karosszériaváltozat puttonya, mint éhes óvodás a zacskó gumicukrot. Lehet elsőre meglepő, de a kombi némiképp kisebb csomagtartóval rendelkezik, mint az ötajtós – előbbié 525, míg utóbbié 550 literes, amely értékek még mindig nem közelítik meg a Skoda Octavia 610 és 590 literét, azonban így is jócskán nagyobbak a kategória átlagánál.
Amiért pedig általában szoktuk szeretni a Fordokat, az a vezetési/utazási élmény. E területen nemhogy nem csalódunk a Mondeóban, hanem imádni fogjuk érte, ugyanis minden eleme a pontos és gyors haladást szolgálja. A híresen jó futóműben most sem kellett csalódnunk, sőt, már-már sportautósan könnyedén vette a szerpentineket, miközben finoman dolgozta el az út egyenetlenségeit, hibáit. A fék kegyetlenül fog, de jól adagolható, míg a kuplungot is könnyű kezelni, így tuti nem rohad le a lábunk egy félórás dugóban. A váltóról annyit, hogy mivel mindkét modellt csak manuális hatfokozatú sebességváltóval volt szerencsénk kipróbál, amely egyébként igazán príma darab, így sajnos nem derült fény arra, amit a flottások leginkább szeretnek extraként autójukba rendelni, hogy mit tud a szintén hatsebességes duplakuplungos automata, amire azért még ráfért volna egy kis csiszolás a közvetlen elődben.
Ami a motorokat illeti, a menetpróba során kétféle aggregáttal tehettük próbára a szintén kétféle karosszériát. A kék kombi az új fejlesztésű, 1.5 literes 160 lóerős EcoBoost benzinest kapta, míg a bordó ötajtós a 180 lovas 2.0 tdci-t. Számomra hatalmas meglepetést jelentett az aprócska benzines, amelyet a nyers, de erős dízel után volt szerencsénk kipróbálni. Míg a gázolajost nehéz volt finom haladásra bírni – 2000-es fordulat alatt nem igazán húzott, utána pedig hirtelen lódult – az 1.5-össel ilyen gondjaink nem akadtak, ráadásul hangja olyan felüdülés volt, mint tehetségkutató műsor női előválogatója után betenni Whitney Houston – I will always love you című számát eredetiben. Érezni, hogy minden ló a helyén, hiába lassabb papíron közel egy másodperccel százas gyorsulása (dízel: 8,4; benzines: 9,3 szekundum), végsebessége közel azonos (225 és 217 km/óra). Azonban sajnos egyik motor fogyasztása sem tudta megközelíteni a gyári értékeket, bár ez betudható az átlagosnál némiképp keményebb használatnak, a sok hegymenetnek és a klímázásnak, de így is másfél-kétszer több jött ki a katalógusbeli vegyes adatnál: 4,1 és 5,9 liter helyett 8-9 liter.
A kevés hátrány között talán a rossz kiláthatóságot érdemes megemlíteni, amibe nem csak a hátratekintés szokásos nehézsége tartozik bele, hanem bizony a túl vastag A oszlopok miatti nehézkes 30-45 fokos rálátás az útra, ami kanyaroknál és zebrás kereszteződéseknél jöhet különösen rosszul. Ezt leszámítva pár apróság róható fel a középkategóriás Ford számlájára, ám azok eltörpülnek a sok plusz mellett, amit az autó nyújtani képes. Végül jöjjön pár számadat a motorpalettát és az itthoni árakat illetően.
Az új Mondeo már rendelhető, kivéve az összkerekes változatot, amely nagyjából egy hónap múlva kerülhet leghamarabb a kereskedésekbe. A minimalizmussal élőknek rossz hír, hogy a háromszor év motorjának választott 1.0 literes háromhengeres EcoBoost egységgel hazánkban egyelőre nem lesz elérhető a modell, talán a kereslet függvényében később ez is a kínálat részévé válhat. Egyébként dízelből az 1.6-os PSA-féle 115 lóerős négyhengeres lesz a belépő, majd a 2.0 literes gázolajos 150 és 180 lóerős változatai. A benzineseknél az 1.5 vagy a 2.0 EcoBoostok állnak rendelkezésre, továbbá egy 187 lóerős hibrid verzió. Ez csak Titanium csomaggal lesz kapható 9,35 millió forintról fog indulni. Legolcsóbban az ötajtós kivitel Trend felszereltséggel lesz hazavihető 7,75 millió forinttól a 160 lóerős 1.5 EcoBoost motorral. A 2.0 literes 240 lóerős benzinessel szerelt automataváltós kiadás 10,25 millióért találhat gazdára Titanium felszereltséggel, így bár alapáron nem lesz kifejezetten olcsó, minőségét és motorizáltságát tekintve a kategória élmezőnyébe fog tartozni a Ford új középkategóriása.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
Jellemző, hogy a cikk 90 %-ban a hintóról szól és amitől autó, a motor belefér négy sorba. Kis motorok felhúzva többet fogyasztanak, mint pl. a mazda szivó motorjai. Az eu szabvány egy bürokrata szabályozás, lerontotta a tisztességes fejlesztést. Mig a mazdára hónapokat kell várni, ezeket azonnal megvehetjük.