A jövőben vámpírok és zombik nem járhatnak Toyotával

Forradalmi újdonságnak számított az autóiparban, amikor a hagyományos indítókulcsot kiváltották a jeladók, amelyeket akár elő sem kellett vennünk a zsebünkből vagy táskánk mélyéről. Az okostelefonok elterjedésével azután ezeket a kulcs nélküli rendszereket is továbbgondolták a mérnökök: bár ma még korántsem általános, egyre több olyan típussal találkozhatunk, amelyeket mobiltelefonon tárolható, akár szabadon továbbküldhető „digitális kulcs” nyit és indít. A bűnözők azonban itt is lépést tartanak a technológiai fejlődéssel, és a felhasználó biometrikus adatait lemásolva könnyű megtéveszteni az azonosító rendszereket.

A Toyota frissen szabadalmaztatott megoldása ezért magasabb szintre lép, és a statikus azonosító jelek (pl. ujjlenyomat, arcszerkezet) helyett a dinamikus biometrikus jellemzőket veszi figyelembe – a vérnyomást, a pulzusszámot, az izzadás mértékét és így tovább. A jó hír, hogy ezek mérésére már ma is alkalmas számos hordható eszköz.

Ezek a jellemzők önmagukban nem egyediek, ám kellően hosszú mérési sorozattal megállapítható egy olyan mintázat, amely aztán megfelelő biztonsággal képes azonosítani a felhasználót. A technológia jelenlegi fejlettségi szintjén a Toyota inkább csak másodlagos biztonsági rétegként alkalmazná ezeket a megoldásokat, ami észszerű és praktikus elképzelés. Miközben a felhasználó a megszokott módon azonosítja magát (legyen az hagyományos indításgátlós kulcs vagy okostelefonos alkalmazás), az elektronika a háttérben elvégezhet egy extra azonosítást, amivel kiszűrhetők a hamis próbálkozások.

A technológia napjaink legbiztonságosabb közelségi adatátviteli protokollját, az ultraszéles sávú (UWB) rövidtávú kommunikációs csatornát alkalmazná. Ugyan ez jelenleg még csak néhány gyártó felsőkategóriás okostelefonjában, okosórájában található meg, a Toyota megalapozottan számít arra, hogy mire saját biztonsági rendszere készen áll a bevezetésre, az UWB technológia is széles körben elterjedtté válik. Az ugyanis már többször bebizonyosodott, hogy a XXI. századi felhasználó nem szívesen tekint túl saját hordozható elektronikus eszközein: az ezektől eltérő séma szerint működő rendszerek rendre rossz minősítést kapnak az ügyfélelégedettségi felméréseken, míg az ismerős sablonok megnyugvást és örömöt hoznak a felhasználóknak.