A csillagok Pekingbe mennek
2006. október 21-én vette kezdetét az új generációs E-osztály rendkívül kemény tesztelése, 33 darab dízelhajtású E-osztály indult el Párizsból Pekingbe.
Az Európát és Ázsiát összekötő hidat szimbolizáló túra a történelem első transzkontinentális autóversenyének útján indult el. A verseny 99 évvel ezelőtt, 1907. június 10-én rajtolt és 62 nap alatt ért a mezőny Pekingből Párizsba. A Mercedes-Benz ezt az utat, amelynek egy része járhatatlan területeken fut keresztül, a modern E-osztályokkal 26 nap alatt akarja teljesíteni.
A 2006. október 21-én startoló E-osztály flottában összesen 33 darab, széria dízelhajtású E-osztály modell szerepel, amelynek egy része 4MATIC összkerék-hajtással is rendelkezik. A 30 darab E 320 CDI mellett 3 darab E 320 BLUETEC is a mezőny részét képezi. Az E 320 BLUETEC, amelyet 2006 őszén először az Egyesült Államokban vezettek be. Üzemanyag fogyasztása 20-40 százalékkal kevesebb, mint kategóriájának négyütemű benzinmotorral szerelt járművei. A Mercedes-Benz célja, hogy a BLUETEC-et legkésőbb 2008 januárjáig európai ügyfelek részére személygépkocsikban is kínálhassák.
A 2006. évi Párizs-Peking közötti hosszú távú túra 2006. október 21-én indult Párizs szívéből. Az út összesen 13 600 kilométer megtételével nyolc országhatáron át vezet Pekingbe, ahova a csapatok november 17-én érkeznek meg. Egy nappal később veszi kezdetét a legfontosabb, “AutoChina 2006” elnevezésű kínai autó kiállítás, amelyen bemutatásra kerül az E-osztály új generációja is. Az út során a résztvevőknek azon kell igyekezniük, hogy a szoros időterv ellenére az egyes rész-szakaszokon és a teljes távolságon belül is a lehető legalacsonyabb fogyasztást érjék el.
A 33 E-osztály 28 nap alatt, két pihenőnappal összesen 450 000 kilométert tesz meg. Ez a távolság az Egyenlítő megkerülésének tizenegy és félszeresének felel meg.
Az út első, 3400 kilométeres szakasza Párizsból Stuttgarton, Berlinen és Varsón, valamint a balti fővárosokon, Vilniuson, Rigán és Tallinn-non keresztül vezet Szentpétervárra. Menet közben a résztvevők Európa legszebb városait és helyeit látogatják meg, nem beszélve olyan érintetlen tájakról, mint a Lengyelország északkeleti részén található Mazuri tavak. Moszkván túl, amelyet a csapatok a második szakasz elején érnek el, kezdődik Európa ismeretlen része. Városok, mint az úgynevezett “Volga Highway” mentén fekvő Nyizsni Novgorod és Kazán, a belső kikötőváros Perm, vagy az Urál hegységen túl, az elképzelt ázsiai határon fekvő Jekatyerinburg a legtöbb résztvevő számára épp annyira “Terra incognita” mint azok a tájak, amelyeken keresztül haladva kereken 2700 kilométert tesznek meg: Chuvashia, Tatarstan, Udmurtien …
Jekatyerinburgig az E-osztály hosszú távú tesztútja teljes mértékben a történelem első, 1907. június 10-én Pekingből elstartoló transzkontinentális autóversenyének eredeti útvonalát követi. A kezdeményezők elsődleges célja az volt, hogy végre bebizonyítsák az autó lovakkal szembeni műszaki fölényét. Miután a verseny indulásának idejét időjárási okok miatt elhalasztották, a start helyszínét pedig Pekingbe helyezték át, 1907. június 10-én öt autóban tizenegy vakmerő sofőr indult útnak a nagy ismeretlenbe. Scipione Borghese egy 40 lóerő teljesítményű olasz Italával teljesítette a távot. Charles Godard egy 15 lóerős holland Spykerrel indult, amelyet a “Le Matin” egyik riportere kísért. Két további autót, 10 lóerős francia De Dion Boutons-okat Collignon és Cormier autókereskedők irányítottak. Egy másik francia úriember, Auguste Pons, egy hat lóerős, háromkerekű Contallal állt rajthoz. 10 000 mérföld és számos, manapság elképzelhetetlen megpróbáltatás után Scipione Borghese 62 nap elteltével, 1907. augusztus 10-én elsőként érte el Párizst. Útja során még kitérőt is tett egy Szentpétervári bálba. Collignon, Cormier és Godard három héttel később értek célba, Auguste Pons már röviddel a rajt után kivált, mert háromkerekű járműve nem vészelte át a Góbi-sivatag átszelését.
Jekatyerinburgban az E-osztály flotta letér az 1907. évi verseny eredeti útvonaláról és Szibéria helyett Kazahsztánon keresztül Kína felé veszi az irányt. A harmadik, 2500 kilométer hosszú szakasz Kosztanajon és az új kazah fővároson, Asztanán keresztül vezet az ország régi városrészébe, Almatiba. Menet közben a részvevők átszelik a látszólag végeláthatatlan kazah sztyeppét és az “Éhség-sztyeppét”, amelynek közepén egy Magyarország méretű lakatlan terület fekszik.
A mai napig Kazahsztán gazdasági és kulturális központjaként számon tartott Almati a Tien-Shan hegység árnyékában fekszik. Különlegessége rendkívül érdekes gleccserei, amelyek legmagasabb csúcsai a város fölött 5000 méterrel magasodnak. Innen indul a negyedik, kereken 3100 kilométeres szakasz a kínai vadnyugatra. A Taklamakan-sivatagtól északra erőteljes kontrasztok találkoznak egymással.
22 nappal a párizsi indulás után az E-osztály csapat tagjai Hamitól délre újabb legendás útra térnek: a Selyemútra. A résztvevők ezen a történelmi kereskedelmi útvonalon érik el a Kínai Nagy Fal nyugati nyúlványait és a negyedik szakasz végén végezetül Lanzhouban találkoznak, ahol a Sárga-folyó keresztezi útjukat. Az utolsó szakaszban a résztvevőket 1900 kilométer választja el a túra végétől. Az útvonal először a Sárga-folyó völgyében visz, átszeli a Góbi-sivatag nyúlványait és Belső-Mongólia füves pusztáit. A résztvevők végül a 26. napon 2006. november 17-én, 28 nappal a párizsi indulás után összesen 13 600 kilométer megtétele után érik el a különleges hosszú távú túra célállomását: a Peking központjában található falat
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
