Elhunyt a Ford legendás versenyzője
címkék: dan gurney, ford, ford gt40, gurney-flap, indycar, le mans, nascar
A motorsport bővelkedik az olyan versenyzőkben, akikben megvan a tehetség bármilyen jármű vezetésére, ám ezek közt nagyon kevés olyan akad, akik ezt újra meg újra meg is tették – és győztek. Dan Gurney egyike volt az ilyen tehetségeknek.
Nem számított, hogy a NASCAR-ban hírnevet szerzett Wood testvérek színeiben kellett elfüstölni egy jókora stock car gumiabroncsait a Riverside-ban, vagy egy Carrol Shelby által fejlesztett, kecses Ford GT40 Mark IV sportkocsit végighajtani a Le Mans-i versenyen – Gurney mindig pontosan tudta, mi kell ahhoz, hogy gyors legyen, és elsőként érjen célba.
Nehéz megfelelően elmagyarázni, hogy Gurney – aki január 14-én hunyt el 86 évesen – milyen hatással volt a motorsportokra, mivel annyira sok szakágban ért el kiemelkedő eredményt.
Kulcsszerepet játszott abban, hogy sor kerülhetett a Ford Motor Company versenytörténelmének egyik leghíresebb pillanatára, majd annak nyomán egy napjainkig élő hagyományt teremtett azzal, hogy A.J. Foyttal közösen az első – és mindmáig egyetlen – teljesen amerikai csapatként 1967-ben megnyerték a 24 órás Le Mans futamot.
Van egy híres fotó: Gurney felpattan a motorháztetőre, amikor Foyt áthalad a célvonalon, és megszerzi a Fordnak a második egymást követő győzelmet ezen a legendás hosszútávú versenyen. Ennél a képnél talán csak az közismertebb, amelyiken precedenst teremtve, elsőként fröcsköli le pezsgővel a dobogón állókat.
Mindez akkoriban történt, amikor Gurney bejárta a világot, mindenféle versenyen elindulva, méghozzá az első olyan pilótaként, aki legalább egy versenyt meg tudott nyerni a Formula 1-ben, a NASCAR-ban, az IndyCar-ban és a Sports Cars mezőnyében is.
Első Formula 1-es győzelmét az 1962-es Francia Nagydíjon aratta, majd a következő évben jött az első a négy egymást követő győzelemből az évente megrendezett NASCAR közúti versenyen Riverside-ban; először a Holman-Moody színeiben (1963-ban), majd a Wood Brothers csapatnál (1964-66). 1967-ben győzött először IndyCar versenyen a kaliforniai Riverside-ban, utána pedig ötödik és utolsó alkalommal lépett a dobogó legfelső fokára az ugyanitt megrendezett NASCAR futamon 1968-ban.
Az évek során Gurney számos kiemelt programban dolgozott együtt a Forddal. Ő volt a Mustang I tanulmányautó első tesztpilótája, aki megtette a prototípussal az első köröket 1962-ben egy United States Grand Prix futamon a Watkins Glen International versenypályán.
Nem sokkal ezután ő lett az utolsó, aki vezette a 999-est, vagyis a Ford Motor Company alapítója, Henry Ford által 1902-ben tervezett második versenyautót. Gurney vitte el a Barney Oldfield által az 1900-as évek elején versenyeken használt autót pár körre a Ford dearborni tesztpályáján 1963-ban, mielőtt az végleg múzeumba került.
És Gurney volt az, aki Colin Chapmant és Jim Clarkot a Fordhoz hozta, hogy segítsenek az első farmotoros IndyCar létrehozásában, ami aztán megszerezte az első Indianapolis 500 diadalt a gyár számára 1965-ben.
Ám Gurney versenyzői szakértelme nem korlátozódott a vezetőülésre. Vérbeli újító volt, aki tervezett és épített is autókat. Ő volt az egyetlen amerikai, aki saját építésű autóval nyert Formula 1-es futamot (1967-es Belga Nagydíj), és kulcsszerepet játszott a zárt sisak kidolgozásában. Emellett ő találta fel a Gurney-flap néven ismertté vált, az autó hátsó légterelőjére szerelt fémlapot, ami növeli a leszorítóerőt.
Érdemei elismeréseként Gurney 2014. október 29-én megkapta a híres Edison-Ford Innovációs Emlékérmet a dearborni Henry Ford Alapítványtól. És ez csupán egy a számos elismerés közül, melyben Gurney élete során részesült. Gyakorlatilag a világ összes autóversenyzői Hírességek Csarnokába beválasztották, és 1999-ben megkapta a Spirit of Ford Díjat is, ami a vállalat által a versenyzésért adható legnagyobb elismerés.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
