Hazatért az utolsó Ezüst Nyíl
Néhány héttel ezelőtt az Audinak sikerült visszavásárolnia a harmadik, az egykori Szovjetunió területén elveszett Auto Union versenyautót. Az 1939-ben készült, ikerfeltöltős Auto Union Type D az öt darab eredeti Ezüst Nyíl egyike, V12-es motorja 485 lóerős!
1934-ben az Auto Union és a Mercedes-Benz új fejlesztésű és futurisztikus megjelenésű, ezüst festésű versenyautókkal jelent meg a nemzetközi autóversenyzés színterén, és azonnal sikeresek lettek. A Mercedes-Benz frontmotoros autókat fejlesztett, míg az Auto Union az erőforrást a vezető mögé szerelte be – ez az elrendezés ma is jellemzi a Formula 1-es autókat. A két német gyártó szélvészgyors versenyautóival egészen 1939-ig, a Második Világháború kirobbanásáig uralta az európai versenypályákat.
A Zwickauban és Stuttgartban készült 16- és 12-hengeres masinák egymás után szerezték a futamgyőzelmeket, mintha ellenfelek nélkül versenyeztek volna. Bernd Rosemeyer, Tazio Nuvolari és Hans Stuck (Auto Union), Rudolf Caracciola, Manfred von Brauchitsch és Hermann Lang (Mercedes-Benz) igazi hősök voltak, akik gyakran 300 km/óra fölötti sebességgel, mindenféle biztonsági felszerelés nélkül száguldottak az ijesztően vékony gumikkal szerelt Ezüst Nyilakkal. Nap mint nap az életüket kockáztatták, 1937-ben, a berlini Avus versenypálya hosszú egyenesében Bernd Rosemeyert például 380 km/órával mérték be!
A Második Világháború vetett véget a kompresszoros versenyautók korszakának. A Mercedes-Benz Németország teljes összeomlása után még ki tudta menekíteni az Ezüst Nyilait, ám a sors az Auto Unionhoz nem volt ilyen kegyes. Zwickaut elfoglalta a szovjet hadsereg, s az Auto Union gyárait bezárták. A megszálló erők ráleltek az Ezüst Nyilakra és „váltságdíjként" elszállították őket a Szovjetunióba. Onnantól hosszú időre nyomuk veszett.
1970-ben azonban felröppent a hír, hogy az egyik Auto Uniont megtalálták. Az orosz felmenőkkel rendelkező és a nyelvet kiválóan beszélő amerikai üzletember és autógyűjtő, Paul Karassik még kisgyerekként látott Ezüst Nyilat versenyezni, és azóta rajongott érte. Így azonnal a keresésére indult. Tíz évébe telt, de sikerült rábukkannia két szétszerelt Auto Union maradványaira Oroszországban és Ukrajnában, és kiváló tárgyalókészségének köszönhetően meg is tudta venni őket.
Az alkatrészeket nem volt egyszerű a vasfüggönyön keresztül Nyugat-Európába szállítani, de sikerült, és a motorokat, a vázakat, a tengelyeket és a váltóműveket Floridába juttatták. 1991-ben az Audi Tradition osztályának közreműködésével pedig elindulhatott a restaurálás. A munkát a történelmi versenyautók újjáépítésében nagy szakértelemmel bíró angol Crosthwaite & Gardiner vállalatra bízták. Az első autót 1938-as Type D specifikáció szerint, míg a másodikat ikerkompresszoros, 1939-es modellként építették ujjá. Mindkét esetben új karosszériát kellett kialakítani, mert az eredetikből semmi sem maradt meg. A karosszéria replikákat az ugyancsak angol Rod Jolley Coachbuilding építette. Az 1938-as évjáratú, 420 lovas Type D 1993-ban, az 1939-es, 485 lóerős ikerkompresszoros Type D pedig egy évvel később lett kész. Az Audi jóvoltából 1994-ben mindkét autó megjelenhetett a Nürburgringen rendezett Eifel Classic versenyen, a nézők legnagyobb örömére.
Az 1938-as Type D-t 1998 júliusában megvásárolta az Audi, az ikerkompresszoros Type D pedig néhány héttel ezelőtt került a tulajdonába. Ma már mind a három „Szovjetunióban elveszett" Auto Union az Audi gyűjteményét gazdagítja. A két Karassik autó mellett ugyanis Hans Stuck híres Auto Union Type C/D versenygépe is a múzeum féltett kincse. Aki pedig szeptember 14. és 16. között kilátogat a Goodwood Revival-re, találkozhat a nemrég hazatért ikerkompresszoros Type D-vel.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
