Itt a második leggyorsabb utcai Ferrari
A Ferrari leleplezte az F12tdf modellt, amely a legendás Tour de France közúti hosszútávú versenynek állít emléket. Az olasz márka az 50-es és 60-as években alig talált itt legyőzőre, az 1956-os 250 GT Berlinetta például egymás után négyszer nyerte meg a viadalt. Az új F12tdf ennek megfelelően egy extrém utcai autó, ami versenypályán és közúton egyaránt otthon érzi magát. Összesen 799 darab készül belőle.
Az F12tdf-be a Ferrari minden tudását belerakta. Gyorsulás, útfogás és agilitás terén ma a legjobbat nyújtja. Száraz tömege csupán 1415 kilogramm, 110 kilogrammal kevesebb, mint a normál F12berlinettájé, ami a radikálisan újragondolt karosszériának és a szénszál kiterjedt használatának köszönhető. Ehhez adódik, hogy 6,2 literes V12-es szívómotorja 740 helyett 780 lóerőt ad le 8500-as fordulatszámnál, ami elképesztő, 125 lóerős literteljesítménynek felel meg. A motor nyomatéka is nőtt, 690-ről 705 Nm-re 6750-es fordulatszámon, ráadásul ennek 80%-a már 2500-nál jelen van. A piros mezőt csak 8900-nál éri el a fordulatszámmérő mutatója. A motorhoz az F1 DCT váltó módosított változatát csatolták, amely 6 százalékkal rövidebb áttételeket alkalmaz és 30%-kal gyorsabb fel-, illetve 40%-kal gyorsabb visszaváltásokra képes.
A páratlan képességű F12tdf 2,9 másodperc alatt katapultál százra, 7,9 másodperc alatt eléri a 200 km/órát, csúcssebessége pedig 340 km/óra fölött van. A Fiorano tesztpálya körét 1 perc 21 másodperc alatt teljesítette, alig maradva el a LaFerrari idejétől. De bámulatosan rövid idő alatt is képes nagy sebességről lefékezni, a LaFerrari-tól átvett féknyergek jóvoltából 100 km/órás sebességről 30,5, 200 km/órás sebességről pedig 121 méter alatt megáll.
A kivételes dinamikát az F12tdf esetében nemcsak a motorteljesítmény növelésével és a tömeg csökkentésével érték el a mérnökök, hanem az első abroncsméret és a nyomtávok növelésével (255-ről 275 mm-re), valamint a hátsó aktív kerékkormányzással. Utóbbi a kormányzási inputnak és a sebességnek megfelelően automatikusan állítja a hátsó kerekek bekormányzási szögét, jelentősen javítva a kocsi reakciókészségét és agilitását.
Az F12tdf aerodinamikai teljesítménye is lenyűgöző; hatékonysági értéke 1,6, ami kétszerese az F12berlinettáénak. A leszorítóerő 200 km/óránál 230 kilogramm, ami 107 kilóval több, mint az F12berlinetta esetében. A fejlesztés a karosszéria minden pontját érintette; a versenyautós kialakítású első lökhárító, az oldalküszöbök, valamint a hátsó integrált légterelő és diffúzor páros óriási leszorítóerőt generálnak. Az optimális légáramlást ezen kívül stratégiai pontokon elhelyezett légnyílások és légcsatornák szolgálják. A hátsó légterelő szárny hosszabb és magasabb, mint az F12berlinettán, a hátsó szélvédő pedig meredekebben áll, ami erősíti a hatást. Ezen kívül az autó hasára a GT-versenyautóknál alkalmazott terelőlapokat szereltek, amelyek önmagukban 30%-kal nagyobb leszorítóerőt jelentettek, a diffúzort pedig aktív lapokkal látták el.
Az autó kompromisszummentes sportossága a spártai kivitelű utastérben is kifejezésre jut. A műszerek szénszálas keretet kaptak, az ajtópaneleket egyszerű karbon lemezekből alakították ki, a kesztyűtartó is eltűnt. Kárpitnak bőr helyett Alcantarát választottak, az üléseket pedig „technikai” szövettel borították. Szőnyegek helyett pedig rovátkolt alumínium taposókat találunk.
A LaFerrari után az f12tdf lesz a leggyorsabb Ferrari a palettán.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
