Ki volt Ayrton Senna, és miért tartják az F1 egyik legnagyobb versenyzőjének?

Ayrton Senna a három világbajnoki címet és rekordok sokaságát hozó pályafutása során viharos sebességgel vette be a Forma-1-es paddockot, ám élete tragikus módon ért véget a 30 évvel ezelőtt Imolában bekövetkezett halálos kimenetelű balesete miatt.

Honnan származik Senna?

Ayrton Senna da Silva 1960. március 21-én született Sao Paulóban, anyja Neide, apja pedig Milton föld- és gyártulajdonos volt. Ő volt a középső gyermek, egy Viviane nevű idősebb nővére, és egy Leonardo nevű öccsével voltak hárman.

Senna, akit szülei a “Beco” becenévvel illettek, már kiskorában rengeteget sportolt, miközben az autóversenyzés iránt is érdeklődött. Első élményeit a volán mögött akkor szerezte, amikor az édesapja által épített gokarttal küzdött barátaival a város utcáin.

Mikor kezdett el versenyezni Senna?

A korai utcai futamokkal a háta mögött Sennát elkapta a motorsport iránti szenvedély, és célul tűzte ki, hogy versenyszerűen vezethessen, de ezt csak 13 éves korában tehette meg először. Amikor végre eljött ez a pillanat, a Sao Pauló-i F1-es pálya közelében lévő gokartpályára ment, és a debütálásakor rögtön győzni is tudott.

Senna ezután még rengeteg futamgyőzelmet aratott, és előkészítette az utat az első helyi bajnoki címeihez, majd 1977-ben a dél-amerikai gokartbajnokság koronájához. Ezt követően a még tinédzser Senna rászánta magát, hogy Európába költözzön, ahol a világ legnagyobb gokartversenyeinek adtak otthont.

Mikor jutott be az F1-be?

Senna már említett sikerei a junior kategóriákban felkeltették az F1-es csapatfőnökök figyelmét, és az 1984-es szezonra a feltörekvő Toleman-csapathoz szerződött, ahol mindössze a második nagydíján pontot szerzett, és gyorsan beletanult az élmezőnyben való életbe.

Senna aztán látványosan mutatta be magát az F1 világának azzal, hogy a szakadó esőben zajló Monacói Nagydíjon a középmezőnyből a második helyre küzdötte fel magát, és a rossz körülmények miatt piros zászlóval leintett verseny után a McLaren versenyzője, Alain Prost mögött ért célba.

“Hatalmas benyomást tett rám, de nem csak rám… Valójában valószínűleg rám kisebb benyomást tett, mint az összes többi emberre, mert valahogy előre láttam ezt” – mondta Senna versenymérnöke, Pat Symonds, amikor visszatekintett a brazil azon teljesítményére. “Pokolian nagy benyomást tett egy csomó emberre.”

Mi történt ezután?

Nem meglepő, hogy Senna szolgálatai még keresettebbek lettek a kiemelkedő monacói teljesítményét követően, de miután a háttérben már tárgyalásokat kezdett a Lotusszal, ezzel megszegte a Toleman-os szerződését, a feltörekvő csillagot drámai módon felfüggesztették egy futamra az újonc szezonja végén.

Senna a Toleman színeiben vészelte át az idény hátralévő részét, de a jövője a Lotusnál volt, és 1985-ben a Portugál Nagydíjon megszerezte F1-es pályafutása első pole pozícióját és futamgyőzelmét, ahol a verseny napján a vizes körülmények között ismét briliánsan irányította az autót.

Miután több pole-t és győzelmet szerzett, és három szezonon keresztül a világbajnoki címért folytatott küzdelem küszöbén állt, Senna következő nagy lépése az volt, amikor a McLaren 1988-ban leszerződtette a már említett többszörös világbajnok Prost új csapattársaként, egybeesve azzal, hogy a csapat Honda-motorokra váltott.

Senna új magasságokba emelkedett ebben a környezetben – a 16 futamból álló szezon felén győzni tudott, és három kivételével mindegyiken pole pozíciót szerzett a domináns MP4/4-gyel -, hogy végül Prost előtt megszerezze első világbajnoki címét, de a két csapattárs között feszültségek kezdtek kialakulni, mivel a fiatalság és a tapasztalat egymásnak feszült.

Miért volt Prost ilyen ádáz rivális?

“Lehetséges, hogy döntetlen legyen?” kérdezte Prost vigyorogva Sennától az első csapattársi szezonjuk közepén tartott sajtótájékoztatón, mire az ifjú pimaszul azt válaszolta: “Nem… Csak egy győztes lehet”.

Ez a mosoly hamarosan elmúlt és az egész a feje tetejére állt, amikor egy sor villámcsapás miatt a rövid ideig tartó barátságos kapcsolatuk irányítása kicsúszott a kezükből, és az 1989-es Japán Nagydíjon a világbajnoki címért küzdő csapattársak hírhedt összeütközésében csúcsosodott ki.

A futamból kieső Prost megnyerte a világbajnokságot, miután a stewardok úgy ítélték meg, hogy Senna szabálytalanul tért vissza a pályára, és ezért kizárták a versenyből, de így is végül a francia versenyző úgy döntött, hogy a McLarennél kialakult feszültségek miatt neki ennyi elég volt, és 1990-re a Ferrarihoz igazolt.

Aki azonban azt gondolná, hogy ezzel véget ért a rivalizálásuk, az tévedne: Senna és Prost immár harmadik egymást követő szezonjukban álltak szembe egymással – annak ellenére, hogy most már rivális csapatokban versenyeztek -, és mit ad a sors, ismét összecsaptak Szuzukában, ezúttal pedig még ellentmondásosabb körülmények között.

Senna megszerezte a pole pozíciót a versenyre, Prost pedig mellé, a második helyre kvalifikálta magát, de a McLaren versenyzőjét nagyon frusztrálta az a döntés, hogy az első rajtkockát a pálya piszkosabb, kevésbé tapadó oldalára helyezték, az első kanyarhoz vezető rövid lejtőn pedig lemaradt a ferraris riválisától.

“Ha vasárnap, a rajtnál, azért mert a piszkosabb oldalról indulok, Prost megelőz engem a rajtnál, akkor az első kanyarban nekimegyek, és jobb, ha nem fordul be előttem, mert nem fog sikerülni neki.” – nyilatkozta Senna.

Pontosan ez történt, amikor Senna és Prost összetalálkozott az első kanyarban, mivel mindketten kiestek a versenyből, ezzel Senna bebiztosította az 1990-es világbajnoki címet, ami viszont egy újabb, rendkívül rossz csapás volt kettejük kapcsolatában, amely a következő években további pályán és pályán kívüli szóváltásokkal folytatódott.

Mi történt Imolában 1994-ben?

Az 1993-as szezon volt Senna utolsó idénye a McLarennél, mivel a Williamshez igazolt, aki az előző két évben mindkét világbajnoki címet megnyerte Mansellel, majd Prosttal – utóbbi a negyedik cím megszerzését követően visszavonult a Forma-1-től.

Ám az 1994-es technikai szabályok jelentős módosításai, amelyek magukban foglalták az elektronikus „vezetősegédek” tilalmát is, megnehezítették Senna alkalmazkodását a Williamshez, és annak ellenére, hogy a szezon első három futamán megszerezte a pole pozíciót, egyiket sem tudta befejezni.

Tragikus módon a május 1-i San Marinói Nagydíjon, mindössze egy nappal azután, hogy Roland Ratzenberger, az újonc osztrák versenyző az időmérő során meghalt, Senna is életét vesztette, amikor a verseny korai szakaszában leszaladt a pályáról és nagy erővel nekiütközött a betonfalnak a Tamburello kanyarban.

Ratzenberger és Senna halála volt az első az 1982 óta, amikor valaki versenyhétvégén veszítette el az életét, így ez lett a sportág történetének az egyik, ha nem a legsötétebb hétvégéje.

Mi a helyzet Senna örökségével?

Amellett, hogy Senna örökre otthagyta a hatását a pályán, a mélyen spirituális brazil egy inspiráló örökséget hagyott hátra, személyes vagyonának millióit adományozta szülőhazájában, Brazíliában élő hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésére, és egyben a nevét viselő jótékonysági szervezet alapjait is lefektette.

1994 novemberében, mindössze néhány hónappal halálát követően – ami háromnapos nemzeti gyászt jelentett, és mintegy félmillió ember vonult ki az utcákra a temetésén – Senna családja hivatalosan is megalapította az Instituto Ayrton Senna-t, Viviane nővérével az élen.

Borítókép: Paul-Henri Cahier/Getty Images