Negyven éves az Audi öthengeres motorja
Negyven évvel ezelőtt, 1976-ban mutatta be az Audi az első öthengeres Otto-motorját az Audi 100 modell második generációjában. A motort folyamatosan továbbfejlesztették, többek között turbófeltöltővel, kipufogógáz-tisztítással és négyszelepes technológiával. Ezt követően az öthengeres motor a raliban is bemutatkozott és megjelent a dízel változat is. Ma a 2.5 TFSI erőforrás az Audi TT RS és az Audi RS 3 Sportback modellekben folytatja az öthengeres motorok hosszú hagyományait.
Az Audi öthengeres motorja kultuszt teremtett a vásárlók körében – egyrészt a motorsportban elért sikereinek köszönhetően, másrészt a megbízhatósága révén. A motor tökéletesen megtestesíti „A haladás technikáját“ és karakteres hangjával emocionális vezetési élményt nyújt. Ennek köszönhetően az öthengeres motor 2010 óta sorozatban hetedszer nyerte el az „Év Nemzetközi Motorja“ díjat.
Az Audi először a 100-as (C2) modellbe szerelt öthengeres motort 1976-ban. A házon belül Type 43-ként ismert modellt feljebb kívánták pozicionálni elődjénél, amihez azonban egy négyhengeres erőforrásnál nagyobbra volt szükség. Az Audi mérnökei öt- vagy hathengeres motoron gondolkodtak, de végül az utóbbit nagyobb helyigénye és tömege miatt elvetették. A 2,1 literes, modern befecskendezési rendszerrel ellátott öthengeres motor 136 lóerőt adott le.
Már 1978-ban megjelent a színen a dízel verzió: egy két liter lökettérfogatú szívódízel, ami 70 lóerőt mozgósított. Egy évvel később pedig, ismét úttörőként bemutatkozott a turbófeltöltésű öthengeres erőforrás. Ez már 170 lóerős volt és 265 Nm nyomatékkal bírt, az Audi 200 5T csúcsmodellt hajtotta.
Az 1980-as Audi “Ur-quattro” pedig ennél is többet kínált. Turbófeltöltőjével, köztes hűtőjével és állandó négykerék-hajtásával igazán ütőképes műszaki csomagot vonultatott fel az utcán és versenypályán egyaránt. Kezdetben 200 lóerőt teljesített. A finn Hannu Mikola egy ilyen autóval nyerte meg 1983-ban a Rali Világbajnokságot. S még ugyanabban az évben érkezett a széles nyomtávú, 24 centiméterrel lerövidített Sport Quattro, amelynek húszszelepes, öthengeres alumínium aggregátja 306 lóerőre volt képes.
A Sport Quattro német gyártó által valaha utcára küldött legerősebb autó volt, s értelemszerűen egy B-csoportos raligép alapjául is szolgált. 1984-ben 450 lóerővel szállt harcba az Elefántcsontpart Ralin. A szezon többi 11 futamának 360 lóerővel vágott neki; a svéd Stig Blomqvist elhódította az egyéni világbajnoki címet, az Audi pedig a konstruktőri címet. Miután 1986-ban az Audi kiszállt a raliból, további sportsikerek jöttek: 1987-ben Walter Röhrl 598 lóerős Audi Sport quattro S1 (E2) versenyautójával megnyerte a Pikes Peak-i Hegyi Felfutó Versenyt, a 720 lóerős Audi IMSA GTO pedig az amerikai túraautó bajnokságban jeleskedett.
1989-ben az Audi ismét világújdonsággal jelentkezett, az Audi 100 TDI-ben bemutatta az öthengeres, közvetlen befecskendezéses turbódízel motort. A gázolajos 120 lóerőt hozott ki 2,5 liter lökettérfogatból, de folyamatosan továbbfejlesztették. 1994-ben megjelent a színen minden idők egyik legvágyottabb Audija, amelyet szintén öthengeres motor mozgatott. Az Audi Avant RS 2 315 lóerejével és összkerékhajtásával új járműosztályt teremtett. Ezt követően az öthengeres motort fokozatosan kivezették a kínálatból; az öthengeres Audi A6 2,5 TDI és az Audi S6 2,2 Turbo 1997-ben búcsúztak.
2009-ben aztán az öthengeres motor visszatérését ünnepelték az Audinál, immár turbófeltöltéssel és közvetlen benzinbefecskendezéssel az Audi TT RS modellben. A keresztben beépített erőforrást a quattro GmbH fejlesztette, 340 lóerőt hozott ki 2,5 liter lökettérfogatból. Ez a blokk később bekerült az RS 3 Sportback és RS Q3 modellekbe is. Az exkluzív, 2012-es TT RS plus kiadásban már 360 lóerőt adott le. Ma pedig, a TT RS-t hajtó 2,5 TFSI aggregát 400 lóerőnél tart.
Az Audi öthengeresét 2008 óta Győrött, az Audi Hungariánál gyártják. Azóta több mint 32 000 darab készült belőle.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
