Újabb elképesztő Volvo hot rod

Az egyedi járműveket építő svéd Caresto ismét letette a névjegyét egy fantasztikus hot rod-dal, melyet az első sorozatgyártású Volvo személyautó mintájára készített. A Hot Rod Jakob a klasszikus autóépítés és a modern technológia egyedi ötvözete. A kocsit februárban állítják ki a göteborgi Volvo múzeumban, majd elindul skandináv és amerikai körútjára. Novemberben a Las Vegas-i SEMA show-n is részt vesz majd.    

1927. április 14-én hagyta el az első sorozatgyártású Volvo a gyár kapuját, neve ÖV4 volt. Nem sokkal később azonban a Jakob becenevet kapta. Leif Tufvesson, a Caresto első embere mindig is szerette a márkát, ezért 2005-ben nekiállt elkészíteni az autó hot rod változatát, mely végül a Hot Rod Jakobban öltött testet. A jármű tavaly decemberben készült el, s még akkor, a márka 80. születésnapján bemutatták a felső vezetésnek. Mindenkit azonnal lenyűgözött az alkotás.   

A régi és az új autó között egyértelműek a hasonlóságok. A géptető hajlásszöge például ugyanakkora, a szélvédő-tartókeret pedig mindkét autón ugyanolyan hosszú és egyazon anyagból készült. Még a csavarok száma is megegyezik. A hűtőrács paraméterei is megegyeznek. A Hot Rod Jakobot kézzel, alumínium lemezekből rakták össze, a mesterek a lapok formázásánál és hajlításánál csak kalapácsot és úgynevezett Angol kereket használtak! Pontosan úgy, ahogy a 20-as években a prototípusnál. A felépítmény szénszál erősítésű műanyagból készült, a motor acél segédkereten nyugszik.

Persze a két jármű számos ponton különbözik is egymástól; a Hot Rod Jakob sokkal kisebb, jóval alacsonyabban fekszik az úton, s nem négy-, hanem kétszemélyes. Tipikus hot rodos ismertetőjegyei a szabadon álló nagy kerekek és az izmos hátsó híd. Különleges elemek a vékony féktárcsák, elöl 450 mm, hátul 515 mm átmérővel, valamint a márkajelzés-mintás gumiabroncsok. Persze az AEZ felnik küllői nem fából, hanem alumíniumból vannak, de ugyanannyi van belőlük. A méretezés elöl 19, hátul 22 col.

A Hot Rod Jakob elegáns, ugyanakkor minimalista stílusú, mely javarészt annak köszönhető, hogy a főbb alkatrészeket eltűntették. A rugókat és a lengéscsillapítókat, az elektromos rendszert, valamint a 75-ös kipufogórendszert ügyesen elrejtették a tekintetek elöl, azt a hatást érve el, mintha a tengelyek és a kocsitest a levegőben úszna. A világosbarna bőrbe öltöztetett utastér is abszolút minimalista, műszerből is csupán egy található, a kormánytól jobbra. A műszerszámlap egyszeri megnyomásával gyújtás adható, melyet piros fény kísér, a kuplungot kinyomva a fény lilára vált, majd újbóli nyomásra a motor elindul, a műszer pedig Volvo-kék fényt áraszt. Zseniális.  

A kormány, a kormányoszlop és a váltókamásli egyébként egy 1962-es P1800-ból való, a fékpedál és a főfékhenger pedig egy 140-es szériából érkezett. Az M90-es a Volvo utolsó hátsókerék-hajtású autókba épített váltóműve volt, a Hot Rod Jakobé ezért egy 960-as Volvótól származik. Az erőforrás viszont vadonatúj, egy T5-ös öthengeres, 265 lóerős egység, rugalmas üzemanyag-felhasználásúra átalakítva.