Jávorszarvas-teszt elektromos autóval – videó

Egy autó manőverező képessége számtalan tényező összjátékán múlik, a tömegeloszlástól kezdve a futómű beállításán át az abroncsok tapadásáig. Az irányváltás precizitása, a karosszéria oldaldőlése, a kormányreakciók határozzák meg, hogy milyen sebességtartományban marad uralható a jármű. Kiszámíthatóan és harmonikusan viselkedő autóval magabiztosabban, higgadtabban közlekedhetünk: egy olyan jármű, amely jelentős menetdinamikai tartalékokkal rendelkezik, adott sebességnél stabilabban reagál vagy másként megfogalmazva, ugyanazt a manővert gyorsabban képes végrehajtani.

Az elektromos autók számos olyan tulajdonsággal bírnak, amelyek elméletben belső égésű motorral szerelt társaiktól eltérő viselkedést ígérnek. A jellemzően a tengelyek között, a padlóban vagy az alatt elhelyezett akkumulátornak köszönhetően rendkívül mélyen, koncentráltan összpontosul a tömegük, ami nagy általánosságban stabilabbá teszi őket – ám az akkumulátor miatt akár két-háromszáz kilogrammal nehezebbek is ezek a járművek, ezért csökken a mozgékonyságuk, dinamikus irányváltási képességük. Ez persze csupán az elmélet: ahogy fent említettük, a végeredmény itt is a harmonikus hangoláson, az összhangon, a kiegyensúlyozottságon múlik.

A spanyol km77.com autós szakportál specialitása a jávorszarvas-teszt: egy szabványos körülmények között végzett elkerülő manőver, amely sok mindent elárul arról, milyen reakciókra számíthatunk autónktól vészhelyzetben. A tesztet eredetileg a skandináv piacokon fejlesztették ki, ahol valódi veszélyt jelentenek az útra tévedő jávorszarvasok. A kontinentális Európában nem kell tartani attól, hogy több mázsás állatok állják utunkat, ám egy hirtelen fékező autós, váratlanul megtorpanó forgalom vagy utolsó pillanatban észlelt kátyú miatt bármikor kényszerülhetünk arra, hogy hirtelen kormánymozdulattal kerüljük el a bajt.

A jávorszarvas-tesztre visszatérve: minden autó egy vele arányosan méretezett szélességű bója-folyosóban halad, majd a vizsgálatot végző pilóta elveszi a gázt, „áttér a másik sávba”, majd vissza a sajátjába. A gyakorlatot fokozatosan emelkedő sebességgel hajtják végre; az egyes típusok eredménye az a legnagyobb (gázelvételkor mért) kezdősebesség, amellyel a bóják érintése nélkül képes teljesíteni a pályát.

A spanyol újságírók a közelmúltban a Peugeot 208 elektromos modellt fogták vallatóra. Nem véletlenül esett a választásuk erre a típusra: a frissen bevezetett modell 2020 első félévében a nulláról indulva Európa egyik legkeresettebb villanyautójává vált. A kontinens-szerte eladott 13 266 gépkocsi a teljes EV-piac 6%-át teszi ki, számos nagynevű versenytársat előzve meg. Ideje volt tehát megvizsgálni az e-208 vészhelyzeti stabilitását, annál is inkább, mert benzinmotoros fivére korábban már kiválóan teljesített ugyanezen a kihíváson.

Az autó nem tagadhatta le az akkumulátorcsomag extra tömegét, amely stabilizáló hatásával elejét veszi a hirtelen irányváltásoknak – bár a teszt részeként elvégzett szlalomozás során nem várt dinamikával fűzte át magát a bóják között. A mély tömegközéppont ugyanakkor garancia arra, hogy ne történhessen meg a legrosszabb: egy-egy magas építésű jármű ugyanis eljut teljesítőképessége határára, és a kikerülő manőver során egyszerűen felborul.

Ez esetben erről szó sem volt: mivel a Peugeot 208-ast eleve úgy tervezték, hogy optimálisan befogadhassa az elektromos hajtásláncot, az akkumulátorokkal terhelve, belső égésű motor nélkül is harmonikusan és kiszámíthatóan viselkedett a teszt során.

Az elektromos modell végső eredménye mindössze 1 km/órával maradt el az 1,2 literes benzinmotorral szerelt Peugeot 208-asétól. A 76 km/óra sebességgel abszolvált kikerülő manőver önmagában is kiváló teljesítmény, az pedig még lenyűgözőbb, hogy a legkeresettebb tömegpiaci elektromos modellek egyike sem ért el ennél jobb eredményt a km77.com tesztjén. Sőt: a Peugeot e-208 több, kifejezetten sportos hangolású, feszes futóművű családi ferdehátút is lekörözött a teszten.